"Ide nem lehet elmenni máshogy, mint hittel és szeretettel."

Az egyik Sopronból induló zarándokvonatra szálltak fel a csornai állomáson. Budapesten fergeteges fogadtatásban volt részük, majd miután megáldották a járművet, elindultak Erdélybe. Embert próbáló volt a kb. 18 órás utazás, de ez idő alatt sok barátra tettek szert. - Mire Csíksomlyóra értünk, még fokozottabban éreztük hitünket és hazaszeretetünket. A magyar emberek együvé tartozása itt olyan mélységekben bontakozik ki, amire még mi sem számítottunk - mesélte a közismert vállalkozó. A Csorna felirattal ellátott nemzeti lobogót azért vitték magukkal, hogy hazafiságukat és lakóhelyhez kötődésüket demonstrálják. Többen megszólították őket, miután látták a helységnevet a zászlón, és kiderült, valamilyen okból kötődnek a rábaközi településhez. Egyébként mindenhova vonattal érkeztek, és egy tusnádfürdői székely családnál kaptak szállást és ellátást. A reggeli párafelhőben még nem látszottak az óriási hegycsúcsok, de ahogy kitisztult az ég, eléjük tárult a csodás táj. Emlékül hoztak magukkal egy kicsi fenyőfát, melyet csornai udvarukban nevelgetnek. A székelyeknek olyan erős a hitük és a kitartásuk, amilyet elképzelni sem lehet - nyilatkozott Horváth László. Amerre csak léptek, mindenhol szeretettel találkoztak. Brassóban csak azért jöttek ki az állomásra az emberek, hogy magyarokkal találkozhassanak, és Horváth László szerint az érzést személyesen is át kell élni, ezért ajánlja mindenkinek ezt az utazást.
Horváth Lászlóné a megérkezés napjáról beszélt, valamint a Böjte Csaba által celebrált ünnepi szentmiséről. A vonatról leszálló kb. 900 ember együtt vonult a somlyói nyeregbe. A csornai zarándokok egy kanadai magyar fiatal vezette kisebb csoportba kerültek, s felérkezvén az emelkedőre,  százezres tömeg várta őket. A hegy szinte vonzotta magához a kereszt alatt közeledő híveket. - Mindenki kapott házi feladatot: Menjetek haza, nézzetek körül családotokban, a környezetetekben, hogy ki szorul vigasztalásra. Adjatok neki jó szót, mellyel Isten segítségét megkapjátok - emlékezett a csíksomlyói élményekre a riportalany. A székelyek együtt éreznek az árvíz által sújtott magyarokkal, ezért javukra ajánlották a perselypénzt. A felemelő hangulat miatt alig tudtak elszakadni a helytől - hangzott az interjúban. - Úgy éreztük, hogy nem is a földön járunk, hanem tíz centivel felette, mert olyan jó érzés ott magyarnak lenni!  Ez bennünket egy darabig éltetni fog - mondta Horváth Lászlóné. A Székelyföldön élők megőrizték egyszerűségüket, kultúrájukat, hazafiságukat és kedvességüket.