Legyen a kisközösségekben motivációs készség és erő

 Beszélgetőpartnerünk megjegyezte: ha bő lére eresztené az ifjúsági szervezetben betöltött szerepének taglalását, akkor a teljes műsoridő sem lenne elég, ezért valamilyen szinten leszűkíti a történetet. Kezdte a ‘70-es évek elejével, amit címszavakban így lehetne összefoglalni: “legatyásodott” helyiségek, ezek rendbehozatala érdekében végzett sok-sok társadalmi munka, rendezvények szervezése, tizenévesek aktív részvétele a közéletben. A járási KISZ-vezetők  féléves budapesti, majd egyéves moszkvai kiküldetéssel jutalmazták ismerősünk buzgalmát. - Nagy élmény volt Moszkvában, ahol valamennyi földrészről érkezett, 167 ország kultúráinak képviselőivel találkozhattunk. A különböző bőrszínű, nemzetiségű, vallású emberekkel nap mint nap kapcsolatba kerülni, bulizni, focizni, óriási élmény volt - mesélte az interjúalany, akit miután hazaérkezett, megválasztották járási KISZ-titkárnak. Miután megszűntek a falvakat, városokat is magában foglaló nagyobb közigazgatási területi egységek, összevonták az ifjúsági szervezeteket, és a titkár feladata még tovább bővült: a korábbi több mint ötven községhez hozzáadódtak a városi intézmények és csoportok. Jó érzés visszagondolni azokra a bágyogszováti ifjúsági napokra, sportprogramokra, melyek nemcsak a volt járás, de a megye többi településéről is vonzották a résztvevőket - hangzott az interjúban.  Torma József egészen 1988-ig ellátta a felügyeleti és szervezési feladatokat. - Ilyen értelemben vége szakadt az ifjúsági pályafutásomnak, de nem szakadtam el a fiataloktól - tette hozzá a volt KISZ-es vezető. Nézete szerint nem azon van a fő hangsúly, hogy milyen módon foglalkozunk az ifjabb nemzedékkel, hiszen ennek is rengeteg változata van, amit viszont nagyon hiányol, az a következő: generációk nőnek fel  közösségi élmény nélkül a rendszerváltás óta.

Ha Torma Józsefnek jól esik visszagondolnia a KISZ-es időkre, akkor ez különösen érvényes a sport területén végzett tevékenységére. Kisebbfajta népvándorlás indult meg  a környéken, amikor kézilabdásai játszottak. A ‘80-as évek elején tíz év kihagyás után alakult újjá a bágyogszováti kézilabda szakosztály, melynek tagjai a járásiból a megyeibe, onnét pedig az NB-II-be küzdötték fel magukat. A lányok öt éven át szerepeltek a tabellán,  a negyedik évadban pedig óriási meglepetésre megnyerték a bajnokságot, nagy dicsőséget szerezve ezzel Torma József  egy időre  kivonta magát a közéletből, s információnkat megerősítve elmondta: mindenkinek eljön az a pont az életében, amikor elege lesz. Nála ez a periódus nem tartott sokáig, mert ismerőseivel megalapította a Bágyogszovátért Egyesületet. A közösség minden olyan dologban részt vesz, mellyel a falu ügyét előremozdíthatja. Ilyen például a község múltjának írásos feldolgozása, a falumúzeum megnyitása, az artézi kutak felújítása.  A tizenegy tagú elnökséggel rendelkező egyesület  sok hírrel és képanyaggal elindította  Bágyogszovát honlapját is. Pályázati forrásból szeretnék megújítani és valamilyen hasznos funkcióval felruházni a húsz éve üresen álló régi, de statikailag kiváló általános iskolai épületet.

Torma József tudja, hogy a jó értelemben vett hatalom nem az ő kezükben van, de szerinte nagyot hibázik az az önkormányzat, amelyik nem kíváncsi a civilek kezdeményezéseire. A közel hetven tagot számláló Bágyogszovátért Egyesület eddig is számos ötletet felvetett, s ezután is támogatni fogja a demokratikus úton megválasztott képviselő-testületet. A lokálpatrióta fájlalja, hogy nagyon sok olyan személy került el a Rábaközből, akiknek itt lenne a helye, ezért meggyőződése, hogy kötődést kell kialakítani a fiatalokban szülőföldjük iránt, ellenkező esetben fizikailag és szellemileg is kiüresednek a kisebb települések.a falunak.  A helyiekből és más csapatokból (Győrből, Csornáról) verbuválódott bágyogszováti kézisek erőfeszítéseit anyagilag nem honorálták, de ők mégis hozták az eredményt. Az edző nem akar álszerénynek tűnni, hisz nyilván nagy szerepe volt a győzelemben,  de ennek okát mindig a csapatszellemben határozta meg. A település 1995-ben díszpolgári címmel jutalmazta az aranyérmes játékosokat, valamint edzőjüket, Torma Józsefet. Szerinte az övéké beleillik a tipikus magyar történetek sorába: Ha valaki sikert ér el az életben, annak előbb-utóbb irigyei lesznek, s utóbbiak nem azt nézik, hogy az elismert ember mennyit küzdött az eredményért, hanem arra pocsékolják energiájukat, hogy ellentábort alapítanak. Ilyen hátszéllel sajnos kudarcba fulladtak a későbbi egyeztetések, és a csapat fél éven belül feloszlott.