1956 erős, büszke, szabadlelkű Magyarország reménye

– A hosszú csendes félelem után, a béketűrést követően ősi erővel szakadt fel az életösztön a magyarokból és szinte a semmiből lázadt fel a kis nemzet – mondta Major Jenő az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett beledi ünnepségen.

Mivel az 1956-os beledi megemlékezés hallgatóságának többsége diák volt, a polgármester a fiatalok szemüvegén keresztül világította meg azt, amikor az idegen elnyomó diktatúra megpróbálta ránk erőltetni ideológiáját és nyelvét. Az orosz nyelv kötelező volt, ezért kevesen sajátították el, sőt a legtöbben szenvedtek a tanulása közben.
– A szovjet diktátor, Sztálin halála után Rákosi magyar párt- és miniszterelnök hatalma is megingott. Értelmiségi körök alakultak, a hibákért felelős pártvezetés elszámoltatását Nagy Imre rehabilitálását követelték – hangzott a városi sportcsarnokban. A futótűzként terjedő forradalom az ország minden részére eljutott. Október 23-ára a műegyetemisták szerveztek tüntetést, amely kétszázezresre duzzadt és irányíthatatlanná vált. Este a rádió székházánál eldördült lövés után megkezdődött a fegyveres harc.

 „Ruszkik haza! Ez a jelszó zengett országszerte, és néhány napig úgy tűnt, a szovjet csapatok valóban kivonulnak az országból.”

A következő napokban megkezdődtek a vidéki felvonulások és tüntetések. A magyar települések 82 százalékában történt valamilyen megmozdulás – mesélte a beledi diákoknak Major Jenő. Nem volt kivétel Beled sem, ahol az akkori igazgató, Nagy Imre (véletlen névazonosság a politikussal) szónoklatával tartottak nagygyűlést, majd ezt követően megalakult a forradalmi tanács és nemzetőrség. A forradalom vérbe fojtása tizennégy reményteli napnak vetett véget.
A beledi általános iskola nyolcadikasai Egy szabad országért címmel tartottak megemlékező műsort, majd a jelenlévők megkoszorúzták a városháza bejáratánál lévő 1956-os emléktáblát.