A beledi gazda uborkája bátran fogyasztható

Németh Sándor a beledi téglagyárból ment nyugdíjba, s mint mondta, nagyon korán kezdte a munkát, hiszen tizenöt éves korában már hozzájárult a családi költségvetéshez. Sokat ugyan nem keresett, de az olcsóság miatt mégis ért valamit a kis fizetése. A 72 éves szorgos ember megszokta, hogy mindig csinál valamit, így mostanság a kertjét gondozza. A fejes salátát olyan helyre ülteti, ahol elérhető közelségben van a víz, a fehér és a sárga babnak, a krumplinak és a hagymának ugyancsak meg van a maga parcellája.
Arra vonatkozóan, hogy lesz-e még fagy, és mit érdemes veteményzeni, a beledi gazda szerint nehéz lenne tanácsot adni, de szerinte a probléma ott kezdődik, hogy kevés eső esett tavaly ősszel. Épp ezért úgy gondolja, hogy még a kevésbé nedvesség igényes növényeknél is elkerülhetetlen lesz az öntözés, különben nem kel ki a mag. Előfordult, hogy Németh Sándor már a tél végén elvetette a sárgarépát és a zöldséget, s tavaszra friss zöldség került az asztalra. Idén hamar földbe tette a dughagymát, a káposztát és a borsót.
A beledi kertben már készen áll a több mint 200 méter hosszú kordon, ahova öt-hat szálanként fűzi az uborkát, majd mindig kihagy egy részt, és kezdi előről. – Ez borzalmas munka ám! – mondta a beszélgetőpartner félig nevetve, aki az évek során hozzászokott a monoton és kitartást igénylő tevékenységhez. Az uborkázás egyre keservesebb, mert nehézkes a leadás, és folyamatosan csökken az átvételi ára, ezért egyre kevesebben tartanak ki mellette. Németh Sándor is csak azért nem hagyta abba, mert kertjében mindent megtermel, amire neki szüksége van, parlagon meg mégsem hagyhatja a földet. A rutinos kertész az uborkát heti egyszer permetezi, közvetlenül a leszedés után, így ő nyugodtan fogyaszthat a saját terményéből. Ismer olyan gazdálkodókat, akik inkább a boltit eszik, mert a sajátjuk vegyszeres. A gazda a paradicsomot és a paprikát sem “mérgezi”, legfeljebb műtrágyával és ganajjal serkenti a növekedését.