A beledi gyűjtő működőképes állapotba hozza a veterán motorokat

2022 őszén a veterán járművek kedvelői is részt vettek a vicai káposztafesztiválon. Nagy Olivér nem először vágott bele, hogy megszervezze a régi motorosok és autósok találkozóját, hiszen évek óta színesítik a beledi glóbusznapi programokat. Az érdeklődés ez alkalommal sem maradt el, szép számmal összegyűltek.

Nagy Olivér ismét veteránautós- és motoros-találkozót szervezett, annyi különbséggel, hogy most nem a megszokott helyszínen: A kapuvári Szabó István ötletére Beled városrészén, Vicán tartották meg a káposztafesztivál keretein belül. A program jól sikerült, hét-nyolc véle káposztás ételt kóstolhattak a Rábaköz különböző településeiről ide látogatók.
Nagy Olivér nem a beledi glóbusznap vetélytársának szánta a vicai veterános találkozót, de hosszas hezitálás után úgy gondolta, ha a helyieken, a beledi és a vicai motorosokon kívül érdeklődést mutatnak a kenyeriek, már életképes lehet a rendezvény. Tizen-egynéhány motoros és két-három autós már vonzhat annyi látogatót, hogy érdemes rászánni az időt és az energiát a szervezésre. Sejtése beigazolódott, sőt az előzetes várakozásokat is meghaladta a részvételi szándék: huszonhárom motorkerékpáros érkezett a környékről, a legtávolabbiak Győrszentivánról és a bakonyi térségből. Győr, Kapuvár szintén képviseltette magát egy-egy járművel, Babótról például négyhengeres Dutra traktor gurult be a vicai házak elé.
A beledi glóbusznapon közel ötven-hatvan jármű vett részt, Vicán pedig a több éves ismeretségnek köszönhetően
Nagy Olivér szerint a veterán járművek szerelmesei hamar megtalálják a közös hangot, talán nagyobb örömmel is üdvözlik egymást, ha újra találkozhatnak. Közös téma mindig akad, hiszen meg kell beszélni a szakmai tapasztalatokat.
– Vannak új veteránosok, a fiatalok körében is egyre népszerűbb – mondta a szervező, aki tudja, hogy rengeteg időt és pénzt igényel ez a fajta hobbi, amiért néhányan bosszankodnak is, de úgy véli, még mindig jobb, ha a járművek felújításával, szépítésével foglalkoznak, mintha egyéb káros szenvedélynek hódolnának. A veterán járművek gyűjtésének persze vannak buktatói, a nehézségek miatt sokszor lehet mérgelődni, de összességében több benne a pozitívum, mint a negatív dolog és kellemes kikapcsolódás a fiataloknak is – jegyezte meg Nagy Olivér.

Négy-öt darabból álló Zündapp, DKW és nürnbergi Hercules motorkollekcióját korábban bemutatta a Rábaközi Televízió nézőinek, de akkor még több minden hiányzott a járművekről. A kétütemű 200 m3-s, háromsebességes, kézi váltós DB 200-as kalandos úton került a gyűjtőhöz, és azóta sem próbálta elindítani a motorblokkot. Folyamatosan figyeli az eBay internetes aukciós weboldalt, ahol németországi címen bukkant rá egy komplett motorblokkra. Az egyeztetés során kiderült, hogy az eladó valójában az ausztriai Klagenfurt lakója, így a motoralkatrész onnan került Magyarországra. Korábban három-négy blokkmaradványból sem sikerült összerakni egy ép szerkezetet, mert változott a konstrukció az idők során: vagy erősebb lett a tengely, más lett a perselyezése, több fogaskereket építettek be stb. A kameránknak bemutatott jármű átalakítása rengeteg időbe tellett és igazi különlegessége, hogy eredetileg Pannónia első villa és D-Csepel 125-ös hátsó lengővillás futómű volt rajta, ezért a szakember sokat dolgozott rajta. Többek közt meghosszabbította a sárvédőt, ami jó 10-12 cm-es betoldást kapott, de a csomagtartó szárat is át kellett alakítania. A kipufogó könyököt hozzáigazították a Pannónia hátsó vázhoz, agyonhajlították, ezért nem érdemes megtartani. A szerszámos dobozt ismerőse szerezte be egy szerbiai Délvidéken rendezett börzén.

Nagy Olivér azt is elmondta, hogy mi mindenre van szükség a motor komplett összerakásához: hátsólámpára, elülső V-alakú lámpatartóra és viharvert kormányra is kellene néhány alkatrész, amit nagyon nehéz beszerezni a vázszáma alapján 1936-ban gyártott motorra.
Az előzőhöz hasonló paraméterekkel rendelkezik a DKW SB 200-as veteránmotor, melyet korábban szintén megmutatta a tévénézőknek, azóta viszont a kipufogókönyököt lekrómoztatta és időközben hátsó lámpát is szerzett hozzá. A lengőnyereg bőr bevonatot kapott, majd a helyére kerültek a kezelőszervek. Sokáig hiányzott róla a láncvédő, amit minta alapján saját maga által utángyártott darabbal pótolt.
– Hiába járom a börzéket és vannak meg a kapcsolataim, előfordul, hogy két-három évig sem kapok meg valamilyen alkatrészt, míg máskor spontán beesik egy-egy – mondta a gyűjtő, aki a veterán motorok teljes felújításával lenne igazán elégedett, de először arról szeretne meggyőződni, hogy a motorblokk rendben van-e, majd csak utána áll neki a korszerűsítésnek. – Számomra nem a szétszedés, az újjáépítés a kunszt, hanem a motor legyen működőképes. Úgy guruljon és vegye a sebességet, hogy biztonságosan lehessen vele motorozni és élvezze vele az ember az utat – tette hozzá. Nagy Olivér szerint a külföldiek inkább üzletet látnak a veterán járművekben és alkatrészeikben, míg a magyarok jobban ragaszkodnak a régi motorokhoz.