Hirdetés

A beledi holokauszt emlékmű a közös békevágy megtestesülése

A Beledből elhurcolt zsidó áldozatokra emlékeztek a Holokauszt emlékmű szeptemberi avatóünnepségén. A méltó kegyeletnél is nehezebb feladat oly módon emlékeztetni a jelen és a jövő generációit, hogy az erkölcsi gátként, védfalként figyelmeztesse valamennyiüket: állj ellen a gonosznak!

Beled a 19. században a térség egyik meghatározó régióközpontjaként működött, amelyhez az ott élt zsidó közösség gazdag kereskedelmi és kulturális tevékenységével is hozzájárult. A beledi képviselő-testület kezdetektől fogva támogatta Tatai Lajos, Beledből elszármazott építész és dr. Baranyai Lenke tanárnő 2013-ban felvetett ötletét, amely szerint emlékmű felállításával rónák le tiszteletüket a településről elhurcolt zsidó áldozatok emlékére. Az elképzelés két év késéssel ugyan, de idén ősszel megvalósult – jelentette ki dr. Gál László jegyző, hozzátéve: Schrammel Imre Kossuth-díjas iparművész közreműködésével a kiemelkedő alkotást az Ornamentika Épületszobrász Kft. valósította meg. Ugyancsak sokat köszönhetnek Sharon Avigdor szervezőmunkájának. A kivitelezés költségeit magyar és külföldi magánszemélyek, cégek adományaiból finanszírozták.
Major Jenő a világtörténelem egyik legnagyobb mérvű népirtásáról beszélt, amelynek szomorú fejezete a közel félmillió zsidó magyar ember elhurcolása és megsemmisítése. A társadalomból kitaszított zsidó közösségek valamennyien a Magyarországot 1944 márciusában megszálló németek áldozatai voltak.
– Az említett nemzet tragédia városunkat is jelentősen érintette, hiszen Beled akkori, mintegy 3000 fős lakosságának több mint tíz százaléka zsidó vallású volt. Olyan szorgalmas, tehetséges emberek voltak, akik bekapcsolódva a közéletbe jó viszonyt ápoltak a más vallási felekezetű lakossággal – fogalmazott a polgármester. A vagyonuktól, ingóságaiktól megfosztott visszatérőket nem fogadták kitörő örömmel, ezért többségük elhagyta az országot. Azon emberek neve, „akik egykor pusztán számok voltak a pusztulásban”, az emlékhely márványtábláin megörökítésre került, ily is módon megadva számukra a végtisztességet.
Gyurináné dr. Pesti Györgyi osztályvezető dr. Latorcai Csaba helyettes államtitkár gondolatait tolmácsolta az ünnepségen. «Jelentős erőfeszítéseket kell tennünk egy olyan emlékezetkultúra kialakítására, amely egyaránt törekszik a méltó megemlékezésre a 20. századi diktatúrák valamennyi áldozatára, ugyanakkor a jövő nemzedékei elé a mártírok bátorságát, és az áldozatokkal szolidáris segítők, embermentők cselekvő szeretetét állítja példaként.»
Gyopáros Alpár halaszthatatlan elfoglaltsága miatt nem volt jelen az avatóünnepségen, de levelében a 72 évvel ezelőtti eseményekre emlékezett, a nyilas hatalomátvételre. Nem elég kimondani, hogy az embertelenség sosem ismétlődhet meg, hanem emlékezni és emlékeztetni kell az utókort a szörnyűségekre. «Önökkel együtt hajtok fejet a holokauszt beledi áldozatai előtt.» – hangzott az országgyűlési képviselőtől idézett mondat.

Dr. Baranyai Lenke helytörténet-kutató több éves fáradságos munkával állította össze „Beled hideg napjai 1944-1945" című könyvét, melyet Beled és környéke szomorú korszakának hiteles dokumentumaként tartanak számon. A mű kronológiai sorrendben, adatokkal alátámasztva részletezi az akkori eseményeket, a zsidó közösség által létrehozott tárgyi és szellemi értékeket.
–Tanárként hangsúlyozom, hogy nem különböző ideológiák szerint válogatott történelmi ismeretekre van szükség, hanem azok több oldalról, kritikával szemlélt teljességére – mondta a kiadvány szerzője.

Pócza János a helyi fiatalok nevében szólalt fel a beledi emlékezők előtt. – Nem voltunk részesei, így nem is emlékezhetünk mindazon borzalmakra, melyek a történelem furcsa, felfoghatatlan időszakára tehetők, ami emberek millióinak életébe került községünket és annak zsidóságát sem kímélve.
Sharon Avigdor csodának nevezte, hogy Beled város közepén szobrot állítottak az elpusztult zsidó mártírok emlékére. Újra és újra látja maga előtt a szerencsétlen emberek elkeseredett menetét, amint Beled utcán haladtak a reménytelenség felé. Az Izraelben élő egykori elszármazottat családja származása, múltja egyértelműen Beledhez köti, ezért hálával gondol mindazokra, akik közreműködtek az emlékmű megvalósításában.
George W. Schaffer gyermekkori emlékeinek felidézése után a háború után magyar veszteségekről beszélt. Az USA-ba került egykori beledi leszármazott szerint bár távol él hazánktól, de „benne van a magyarság”, amire nagyon büszke.
Radnóti Zoltán, Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) rabbitestületének elnöke két lányának és tanítványainak csupán azt a biztonságot és szeretetet kívánja, amit sokuktól elvett a történelem. – E helyről mindenkit arra kérek, hogy soha, de soha ne legyünk közönyösek, mert az elfordulás a világ végét jelenti, ami maga a holokauszt.

Beküldés dátuma: 2016. 09. 27.

Kapcsolódó hírek

További hírek

Hirdetés