A beledi Seucz Sándorné a régi karácsonyokra emlékezett

Az ’50-es évek elején a családok többsége szerény karácsonyi ünnepeket tartott. A fa alá kerülő meglepetés csomagokat össze sem lehet hasonlítani a mostani nagy ajándékozással. Az est fénypontja volt, amikor a Bibliából a Szent Család betlehemi történeteit olvasták fel egymásnak.

Beledi „Ezüstfenyő” Nyugdíjasklub tagjai minden évben elkészítik a város adventi koszorúját. Az asszonyok fenyőgallyakat gyűjtenek, majd a polgármesteri hivatal udvarának fedett részén nekilátnak a munkának. A fonás után következik az örökzöld dísz összeállításának legkreatívabb része, a díszítés. A nagy masnival ellátott koszorú a városháza elé kerül, ahol minden adventi vasárnapon meggyújtanak egy-egy gyertyát. Idén november 29-re esik a karácsonyi ünnepkör első vasárnapja, ezért már előtte csütörtökön megkezdődtek az előkészületek.

Seucz Sándorné kertjében az évek során szép fenyőfák nevelkedtek, és még azokról is a legszembetűnőbb ágakat szokta erre az alkalomra levágni. Tudja, hogy az általa gondozott fa örökzöld ágai jó kezekbe kerülnek, mert nagyon ügyesek a nyugdíjasok.

A 75 éves beledi asszony elmondása szerint nehezen alszik el mostanában, ezért ilyenkor feltartóztathatatlanul rohanják meg az emlékek. Nosztalgiázás közben felidézi az első osztályos korában átélt karácsonyokat.
1950-es évek elején a legtöbb családnál nagyon szegényesek voltak az ünnepek, még az is előfordult, hogy karácsonyfára sem jutott. Gyerekkorában minden adventi hajnali misén ott voltak a templomban, ahol nagyon fáztak a kisebbek.
– Lelkiekben nagyon készültünk a karácsonyra – mesélte Seucz Sándorné. Akkoriban húsz forintba került egy kilogramm szaloncukor, de annak is nagyon örültek. Az édesség egy része felkerült a fára, a többit pedig apránként megették. Nagy ajándéknak számított, ha melegítőt és cipőt kaptak otthonra, és néha a kockás és vonalas füzettel együtt színes ceruza is a fa alá került.
A nagy karácsonyi eszem-iszomok elmaradtak, mert alig jutott betevő falat. Böjti időszakban eszükbe sem jutott a húsevés, gyümölcsleves és mákos tészta volt az ünnepi menü. A december 24-i éjféli mise után nyugovóra tért a család.

Seucz Sándorné szép emlékeket őriz az napközis évekről is. Tanító nénije mindent megtett azért, hogy boldoggá tegye a gyerekek karácsonyi készülődését az iskolában. A Barthodeiszky-kastély pincéjében működő ebédlőt a mennyezetig feldíszítették. A karácsonyfánál ajándék labda és társasjáték várta a diákokat.
Idős tanító bácsijuk a német nyelvterületek legkedveltebb és karácsonyi énekeit tanította meg a gyerekeknek. A „Stille Nacht” és az „O Tannenbaum”után verseket szavaltak.
Ahogy teltek az évek, egyre nagyobb és drágább lett az ajándék. A gyerekekkel együtt nőtt a karácsonyfa is, végül egészen a plafonig ért. A televíziónknak mesélő nyugdíjas úgy érzi, egyre sivárabbak az ünnepek, mert lelkileg kiégtek az emberek. Seucz Sándorné hiányolja az egykor átélt bensőséges hangulatot és szerinte ma már nem annyira meghitt a kis Jézus születése miatti várakozás.

Amíg tombol a koronavírus-járvány, a nyugdíjas asszonynak nincsenek különösebb elvárásai a mostani karácsonnyal kapcsolatban, pedig öt unokája van. Az otthoni főzés mellett tévénézéssel ütik majd el az időt és azokra régi történetekre gondolnak, amikor csengettyűszóra jöttek be a gyerekek a szobába, hogy kibontsák a karácsonyfa alá rejtett csomagokat. Idén nem volt jó diótermés, ezért inkább csak mákos bejgli kerül az asztalra – állapította meg Seucz Sándorné.