A beledieknek mindegy, hogy régi vagy új pár foglalta el a fészket, csak gólya legyen

Manapság egyre kevesebb táplálékot kínál a mezőgazdasági kultúra a fészkelőmadaraknak. A vegyszeres gyomirtás és rovarirtás mind-mind befolyásolja a madarak életlehetőségeit. Mivel a falvakban és a városokban kevésbé jellemző a természetbe való ilyen mértékű beavatkozás, a madarak közül is egyre többen a lakott területekhez közel keresik az élőhelyet.

Madárfajok eltűnésétől egyelőre nem kell tartani, de egyre kevesebb vonuló madár tér vissza hazánkba. A madarak fészkelőkedvét azt útépítések és a régi homokbányák feltárása is befolyásolja, de az egyedszámok mindenesetre csökkenést mutatnak.
Környékünkön leggyakrabban előforduló madár a feketerigó és a házi rozsdafarkú, de egyre közelebb merészkedik az emberekhez az erdei pinty is. Néhány helyen zöldikével is lehet találkozni, és jellemző valamennyire a csicsörke és a csíz. A balkáni gerle mellett nagy ritkán felbukkan a vadgerle, az örvös galambok pedig egyre nagyobb számban szaporodnak el ezen a tájon is. A seregélyek többnyire nagy csapatban jelennek meg. Utóbbi madarak érdekessége, hogy kiváló hangutánzó képességgel rendelkeznek, s hogy éppen melyik faj énekét tanulják meg, attól függ, hogy milyen populációval együtt vészelik át a telet. Molnár István olyan esettel is találkozott, amikor a rozsdafarkú vagy a széncinke költözött be egy-egy ház postaládájába, mely ezután a tojó és a hím költőhelyéül szolgál. A molnárfecskék néha a bejárati ajtó fölött kezdik el építeni fészküket, amit a természetfotós szerint békén kellene hagyni. Akit zavar a madárürülék, többféle megoldást is találhat a probléma kezelésére.

A városlakók nem kis örömére június 6-án ismét megjelent egy gólyapár a beledi posta udvarán lévő fészeknél. A négyéves gyűrűzött hím példányt május végén még Csornán fotózták le és Molnár István feltételezése szerint új társat találhatott magának, vagy az eltűnt hím helyére lépett, de az sem kizárt, hogy egy teljesen új párról van szó. Bármelyik verzió igaz, a helyieknek egyiket sem bánják, mert „mindegy, csak gólya legyen”. Ez a gólyapár az idén már biztos, hogy nem fog fiókát nevelni, de már most elkezdték a fészek rendbetételét.
– Mindenképpen színfoltja a településnek – mondta a természetfotós. Szerinte azért van olyan sok fészek Szanyban és Acsalagon, mert táplálékkal gazdagon ellátott térségről beszélünk. Tavaly kicsit megcsappant a számuk, de páronként három-négy fiókát is felneveltek.