A bélyeggyűjtés olyan, mint a drog: nehéz róla leszokni

Az 1921-ben Beleden született Tarr László fiatal korában a Hangya Szövetkezetnél inaskodott, majd négy évig a fővárosban dolgozott kereskedelmi eladóként. Leszerelése után boltvezetőnek nevezték ki Beleden, az ‘50-es években pedig több alkalommal visszahívták a seregbe. 1949-es házasságkötését követően két gyermeke született, s azóta öt unokával és négy dédunokával bővült a család.
A művészi kialakítású postai termékek Tarr Lászlónak hamar megtetszettek, de a katonaság alatt nem tudott ezzel foglalkozni, a háború miatt pedig sokkal nagyobb gondjai lettek. Mostanában csak magyar kiadású bélyegekkel foglalkozik, de korábban kazahsztáni ismerősével cserélgették az értékesebb darabokat. A beledi gyűjtő elmondta: Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy mi váltja ki az érdeklődést az emberekből, de az biztos, hogy aki ebbe komolyabban belekezd, azt rabul ejti a gyűjtőszenvedély. A szépség szeretete, a történelem iránti érdeklődés mind-mind befolyásolja a kedvtelést, mert sok ilyen témájú bélyeg kerül forgalomba. Néha olyan tetszetős blokkok cserélnek gazdát, amelyek megjelenése szinte a festményekkel vetekednek, de az azokon ábrázolt történet mondanivalója is érdekes. – Tagja voltam a csornai bélyeggyűjtő körnek, és azon keresztül mindent beszerezhettem – mesélte az idős beledi úr, aki úgy gondolja, a bélyegnek manapság nincs nagy értéke. A fiatalokat nem érdekli ez a fajta szabadidős tevékenység, az iskolákban pedig már szinte egyáltalán nincs bélyeggyűjtő szakkör. A filatéliai újság havonta egyszer jelenik meg, amelyben lehet találni még néhány cserére felkínált, értékesebb darabot, de ehhez megbízható partnerre lenne szükség. Tarr László két unokája mindenesetre érdeklődik a hobbi iránt. A nyugdíjas 1955-től 2008-ig a lövészklub elnökeként tevékenykedett, de ezt a tisztségét is rábízta az utódokra.