A cserkész értékesebb életet élhet

Tavaly nyáron az erdélyi magyaroknál jártak a cserkészek, idén pedig a fekete hegyek országát látogatták meg, ahova kishegyesi barátaik segítségével jutottak el. Montenegró nemcsak a tengerpartja miatt népszerű üdülő- és kirándulóhely, hanem egyéb szemet gyönyörködtető látványosságai miatt lett közkedvelt. A cserkészek Montenegró magyarországi tiszteletbeli konzuljának kertjében állították fel sátraikat, ahonnét a szomszédos országokba is eljutottak, hogy megtekintsék a legismertebb nevezetességeket. Így kerültek Mostarba és Dubrovnikba, majd megfürödtek a lagúnák kellemes vizében, de a vallásos programok sem maradtak ki – mesélte Szár Gyula Gergely cserkésztiszt. A vízibúcsút nagyon régi hagyomány szerint rendezték meg, mert akkoriban a halászok csónakokban szállították a köveket a mesterséges sziget megépítéséhez, melyen templomot is emeltek.
A motenegrói tábor szervezőmunkájának legnagyobb részét Eőry Cecília farádi rajparancsnok vállalta, Fazakas Zoltán Márton apátsági perjel pedig a cserkészek egyik legnagyobb támogatója. Az önkormányzatok szintén hozzájárultak a nyári program lebonyolításához.

Az élményekben gazdag  szervezeti élet sok tanulsággal szolgál az ifjú nemzedéknek.
Szár Gyula Gergely okleveles teológus örömmel állapította meg, hogy a megszűnő félben lévő cserkészcsapatban ismét ötvenen tevékenykednek, hiszen nemcsak a csornaiakkal számolnak, hanem az egész Rábaközből várják a fiatalokat.  A 63-as Számú Bessenyei György Cserkészcsapat parancsnoka mozgalmukat bátran ajánlotta mindenkinek, hiszen számtalan előny miatt érdemes hozzájuk csatlakozni.  A nevelő célzattal létrehozott szövetség a szülők és a pedagógusok munkáját is kiegészíti, s az erkölcsösség és a vallásosság nyomán a diákság megtanulja a valódi értékeket.

A cserkészek életük végéig emlegetik a közös nyaralásokat és a kirándulásokat.
A több ország részvételével megrendezett nemzetközi táborokat jól ismerő Varga Máté kedveli a napirend szerint zajló programokat: a reggeli ébresztő után tartják a sátorszemlét, a zászlófelvonást  követően pedig imádkoznak. A közös étkezések és tábortüzek összekovácsolják a jelenlévőket, akik élvezik a napsütést és egymás társaságát. A farádi fiú szerint a montenegrói tábor sokkal családiasabb volt, mint a világraszóló dzsemborik. Az acsalagi Németh Anna az utazás körülményeit ecsetelte, majd arról beszélt, hogy a cserkészmozgalom legkisebb egységei a falvanként működő őrsök, amelyek rajokká állnak össze, és a tagság hetente találkozik egymással. Potyondi Csaba nagyon jól érezte magát a tengerparton és a vízben, testvére, Pál pedig a hegyi túrákra emlékezett. A csapat a szomszédos Horvátországot is megjárta: Milley Petra a dubrovniki városnézésről és a közeli szigeten tett látogatásról mesélt, Németh Béla pedig a vízibúcsú hagyományának felelevenítését mondta el.

Kovács László és Farkas Milán ezelőtt többféle tábort is kipróbáltak, de szerintük a cserkészekkel töltött idő alaposan megváltoztatta a gondolkodásukat, és azóta sokkal rendszerezettebb lett az életük. A komoly dolgok mellett rengeteg idő jutott a vidámságra és a szórakozásra. László minden pillanatát kihasználta a nyaralásnak, hisz ki tudja, lehet, hogy soha többé nem jut el újból a tengerpartra. Milán sem sajnálja a cserkészekkel töltött időt, ráadásul új barátokra tett szert. A fiúk elhatározták, hogy belépnek a 63-as  Számú Bessenyei Gy