A Csornai Bárdos Kórus tagjai szolgálatnak tekintik az éneklést

Horváth Csaba egyetemi évei alatt kezdte igazán kiengedni a hangját. Voltak kisebb szünetek, amikor kevesebbet énekelt, de sosem szakadt el teljesen a zenétől. Nemrég elvállalta a Csornai Bárdos Kórus vezetését, ami számtalan kihívás elé helyezi őt. Az előzményekről és az egyesület működéséről a Rábaközi Televíziónak beszélt.

A rábaközi származású Horváth Csaba gyermekkorát Rábapordányban töltötte. Állategészségügyi területen folytatta középiskolai tanulmányait Győrben, agrármérnök diplomáját pedig a mosonmagyaróvári egyetemen szerezte meg. A csornai tejporgyárban üzemegység-vezető volt néhány évig, majd váltott és a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt.-nél megbízták a sertéságazat irányításával. Jelenleg is ezt a pozíciót tölti be. Magánéletéről annyit árult el, hogy naponta ingázik a munkahelyére, mert feleségével Csornán élnek, két felnőtt lányuk pedig Budapesten tanul.
Horváth Csaba az éneklés szeretetét szüleitől örökölte, mert szinte mindig szólt otthon a rádió, a magyar nóta, sok nagylemezt és kazettát hallgattak annak idején. Egyetemista korában visszatért dalos kedve, évfolyamtársaival a vendéglátóhelyeken mulatoztak, énekeltek, ami a családalapítás és a munkakezdés miatt hagyott alább ismét.
Több mint tíz éve érzett késztetést arra, hogy kipróbálja magát énektanár előtt is.
– Sosem jártam rendszeresen énektanárhoz és nem képeztem a hangomat, de lehetőség nyílott akkor egy próbaéneklés. Utána néhány évre a Győri Nemzeti Színház külső kórusának tagja lettem. Ez az elfoglaltság viszont annyira leterhelt a család és a munka mellett, hogy nem tudtam tovább vállalni – mondta Horváth Csaba, akiben az éneklés szeretete miatt egyfajta hiányérzet keletkezett.
Először a Győri Rába Dal- és Társaskörben kezdett énekelni, majd meghívást kapott a Csornai Bárdos Kórusba. Horváth József karnagy személyesen kereste meg, ha van kedve, csatlakozzon a csapathoz. Horváth Csaba örömmel fogadta el az invitálást, és idestova nyolc éve a csornai kórus tagja.
A Csornai Bárdos Kórus tagjai kiváló közösséget alkotnak. Függetlenül attól, hogy egyesületi formában tevékenykednek, nemcsak énekelni szerető, innen-onnan betévedt emberek csapata, akik a próbákon és fellépéseken találkoznak, majd a szélrózsa minden irányába távoznak, hanem baráti társaságok alakultak ki főleg az egyes szólamok között, de szinte mindenki mindenkivel jóban van. – Négyen vagyunk a basszusban és kiválóan megértjük egymást, összejárunk, borozgatunk, a családok egymásra találtak. Ugyanez vonatkozik az összes többi kórustársunkra is. Az év végi közös vacsorán tovább mélyítjük a barátságokat, a fellépések mellett pedig minden évben kirándulunk.

A kórus életében is nagyon nehéz volt a koronavírus-járvány időszaka, a többi egyesülethez és egyéb közösséghez hasonlóan, a jelenléti próbák náluk is elmaradtak. Az elején még ők sem gondolták, hogy ilyen hosszú lesz a pandémia, de kb. fél év után a karnagy inspirálására az interneten találkozgattak.
Nagyon nehéz volt így kivitelezni a próbákat, mert mindenki a saját lakásában próbálta a szólamoknak megfelelő hangerőt beállítani. Nagyon várták a zárlat feloldását, és közben rájöttek arra is, hogy ők még viszonylag jól vészelték át ezt a nehéz időszakot, mert több olyan kórusról hallottak, akik egyáltalán nem gyakoroltak a karantén ideje alatt, így a későbbi kórustalálkozókra se tudtak felkészülni. A Csorna Bárdos Kórus már tavaly nyáron – mesélte Horváth Csaba.

Az egyesület elnöke elmondta, hogy a legalapvetőbb cél a kórus fenntartása, ami persze nem azt jelenti, hogy közvetlen veszélyben lenne a működésük, de tudomásul kell venni: a harmincfős kórus átlagéletkora meghaladta a hatvanat. – Az aktív tagok megdolgoznak azért, hogy színvonalas műsorokkal álljunk ki a közönség elé, viszont a távoli jövő a fiataloké – szögezte le Horváth Csaba, aki ezenkívül szeretné jobban elfogadtatni a kórust a tagság közvetlen és távolabbi környezetében.
– Ha lenne négycsatornás televíziónk, és az egyiken menne egy angol focimeccs, a másikon tehetségkutató, a harmadikon ezerszer látott akciófilmet adnának, a negyediken pedig komolyzenei műsort, az biztos, hogy az utóbbira százból talán ketten kattintanának – hozott példát a mai kultúrafogyasztási szokásokra. A kórus vezetőjének néha az az érzése, mintha önmaguknak énekelnének. Aki viszont ennek ellenére vállalja a fellépéseket és a sok-sok gyakorlást, rengeteg időt áldoz rá, szolgálatot tesz az embereknek azzal, hogy énekel, ugyanakkor elvárják tőle, hogy színvonalas legyen az előadása.
A minél nagyobb elfogadottság érdekében óvatosan, de változtatni fognak az előadások repertoárján. Meggyőződésük, hogy egy ismeretlen, de szép kórusmű kevésbé vonzó az emberek számára, mint bármely közkedvelt filmzene, vagy régi melódia. Horváth Csaba abban látja a legnagyobb problémát, hogy egy kórusmű meghallgatásához le kell lassulni, érdemes kikapcsolni a külvilág zaját, és teljes ráhangolódást igényel, amire manapság nagyon nehezen veszik rá magukat az emberek. A Csornai Bárdos Kórus három-négy szólamban megszólaló kórusműveikkel épp ezt a hiányzó harmóniát közvetítik a hallgatóság felé.
Legközelebbi fellépésük május 14-én (szombaton) 17.00 órakor lesz a csornai
művelődési házban három vendégkórus közreműködésével.