Az Áfész egykori alkalmazottja jó másfél évig készült a váltásra, s csak utána kezdte meg önálló működését. A konkurens cukrászattal nem kíván versenybe szállni. – Jó hogy vagyunk, jó hogy ők is vannak, de én inkább a szállításra alapozok – mondta Géber János, aki a tévénézőknek sok érdekességet tartogatott.
Géber Jánost a szakács tanulók közé vették volna fel a győri Krúdyba, de szerencséjére a tanév kezdetekor maradt egy üres hely a cukrász szakon, ezért ott kezdte el tanulmányait; hisz mindig erre áhítozott. Munka mellett leérettségizett, és megszerezte a mestervizsgát, majd elvégezte a propán-bután-gáz szaktanfolyamot. Jó pár évet az Áfésznál dolgozott, ahol először mint munkást, majd műszakvezetőt alkalmazták. Ekkor már érezte, hogy nem itt szeretne megöregedni, ezért megtervezte jövőjét. Cukrászüzemének elkészülte után adódott a lehetőség, hogy egy PB-gázzal foglalkozó cég alkalmazottja legyen. A mozgóárus a maga által kialakított vásárlói kört járja le délelőttönként, de telefonos rendeléseket is fogad, ebéd után pedig beáll a cukrászüzembe, ahol addig szintén szakmabeli felesége és egy alkalmazott tartja a frontot.
Géber János szerint ahhoz, hogy valaki a saját lábára álljon, és céget alapítson, elsősorban kitartásra és küzdeni akarásra van szükség, na és persze sok-sok pénzre. Nem adják ingyen a berendezéseket, a szállítóeszközöket, ezért alaposan át kellett gondolnia az önállósodást. A fiatalember nem tudja, hogy ő hibázott-e valamiben, mert erről sem tájékoztatták. A cég további fenntartása szintúgy nem leányálom, és rengeteg lemondást igényel.
– Sokat kell dolgozni, ennyi! Minden ki van zárva: a hétvégék, a család, a nyaralás.... Reggeltől estig munka – mondta a cukrász, akinek kisfia mindezeket még nem érti, csak azt hajtogatja, hogy apa sosem ér rá semmire. A vállalkozó hajnali négykor kel, kiszállítja a süteményeket, majd nyolctól megkezdi a gázos bizniszt. Délután kettőre hazaér, gyorsan ebédel, és hazahozza kisfiát, majd irány a cukrászüzem.
A téti házaspár tízesztendeje mondta ki a boldogító igent, a családi fészek építését pedig 2008 tavaszán kezdték el. A tulajdonos a külső falakat és a tetőt szakavatott kezekre bízta, s mivel a közművek és a fűtés bekötése engedélyköteles, szintén külsősök végezték el. Géber János az alap betonozásától kezdve falak belső burkolatán, valamint a csempézésen át, a kandalló építéséig mindent maga készített. Ha már oszlop lesz az egyik helyiségben, miért ne lehetne az éppen csavart? Géber Jánosnak ez sem probléma. Az álmennyezet is különleges, mert nincs egy szintben a széle és a közepe. A ház szigetelését szintén maga rakta fel. A technikai megoldást a hatóság először furcsállta, de az építési vállalkozó teljesen helyénvalónak tartotta. A kandallónak és a radiátornak egyszerre több funkciója is van, a fürdőszobába plusz légbefúvót tervezett.
A vállalkozó a cukrászüzemének helyet adó épületet egy az egyben maga építette, a felelős műszaki vezető csak jóváhagyta az egészet.
– Ezek a munkák nem pont a cukrászattal függnek össze, de ha az ember spórolni akar, akkor sok mindent megcsinál – fogalmazott a háztulajdonos, aki szerint csak hozzáállás kérdése az egész. Nem életfelfogása diktálja neki, hogy ne engedjen másokat a dolgai közelébe, hanem ha meglát valamit, ami megtetszik neki, egyszerűen megpróbálja megcsinálni. A világ legtermészetesebb dolgaként mondta, hogy miért ne próbálná ki magát olyan szakmákban, amelyeket ő maga nem tanult, de attól még gyakorolhatja. Nagyon jó érzés számára, ha belép a házába, és minden egyes darabjáról tudja, hogy az ő keze munkája.
Géber János mint ahogy eddigi életével, terveivel sem akart kérkedni, és szerény mosoly kíséretében mondta: mindent a maga idejénbe, majd ha megvalósította. Felesége mindamellett, hogy neveli gyermeküket, és dolgozik a cukrászatban, a ház körül is mindent rendben tart. Kőműves habarcsot ugyan még nem kevert, de ha ő rábeszéli, talán még azt is megpróbálja – tette hozzá nevetve az ezermester vállalkozó.
A Csornai Korona Polgári Együttműködési Egyesület, a Vitézi Rend és Csorna Város Önkormányzata megemlékezést tartott a Soproni úti Trianoni emlékműnél.
A Csornai Korona Polgári Együttműködési Egyesület, a Vitézi Rend és Csorna Város Önkormányzata megemlékezést tartott a Soproni úti Trianoni emlékműnél.
A csornai Csukás végzős tanulóinak nem kell azon aggódniuk, hogy hol fognak elhelyezkedni, mert mire befejezik az iskolát, már mindenkinek van munkahelye, sőt a cégek és vállalkozások folyamatosan keresik a jól képzett, kezdő szakembereket.
– Nagyon jó érzés volt, amikor az intézmény előtti terület megtelt emberekkel, gyerekekkel, akik vidáman szórakoztak – mondta Rácz Árpádné Beledi Egyesített Szociális Központ idei gyermeknapjáról, amit eredetileg a pünkösdi fesztivállal egy időben szerettek volna megtartani, de a zsúfoltság, a programok torlódása miatt előrehozták egy héttel.
Csitei Gábor büszkén beszélt arról, hogy több olyan tapasztalt táncosuk van, aki öt-hat éves korában kezdte náluk a néptánctanulást és azóta is a felnőtt csapatot erősíti.
Ha elkészül valahol az úttest és kerékpárút, a helyzet is úgy kívánja, hogy a járdát is rendbe tegyék – nyilatkozta Major Jenő a Rábaközi Televíziónak.