A falufejlesztésnek meg van a látszata

A hivatalos megfogalmazás szerint a Falufejlesztési Társaság 2008 márciusában Kemény Bertalan, a Falufejlesztési Társaság megalapítója és a falugondnoki szolgálat megálmodója és megvalósítója emlékének megőrzése érdekében „Kemény Bertalan Falufejlesztési Díj” –at alapított. A kitüntetést minden évben rangos bíráló bizottság ítéli oda. Vásárosfaluban az az érdekes helyzet állt elő, hogy a polgármester személyesen ismerte kitüntetésének névadóját, vagyis Kemény Bertalant, aki a ’80-as években indította el mozgalmát, mely  tíz év múlva falugondnoki rendszerré fejlődött. Utóbbi célja a 600-nál kisebb lélekszámú  települések megsegítése képzett falugondnok közreműködésével. A falugondnoki busz további könnyebbséget jelent a községeknek, melyre természetesen pályázni kell.. Vásárosfalu kétmillió forintot kap a kormánytól a jármű működtetésére, mely összeget az önkormányzat is kiegészíti.

A helyi társadalmi szervezetek által felterjesztett Molnár Sándor az országos falufejlesztési díjat egy tanya- és falugondnok, valamint egy agrármérnök társaságában vehette át azon a pár száz lelkes Baranya megyei Alsómocsoládon, mely hazánk mintatelepülésének számít. A többszörösen hátrányos helyzetű falu ezt a címet nem  pazar gazdagsága miatt nyerte el, hanem  egészen más tette őket példaértékűvé. A Mecsek északi részén található kicsi község fő foglalkoztatója az önkormányzat, továbbá idősek otthonát és napközit is működtetnek, a megtermelt élelmiszert pedig saját fogyasztásra használják fel. Vásárosfalu polgármestere az országos elismerést Mezőszentgyörgyi Dávidtól, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási Képzési és Vidékfejlesztési Intézet főigazgatójától, valamint Krizsán Andrástól, a Falufejlesztési Társaság elnökétől vehette át.

A kis települések lakossága jóformán el lenne vágva a környezetétől a falubusz nélkül, mert csak saját járművel tudják megoldani a nem menetrend szerinti közlekedést.
Molnár Sándor a rendszerváltás óta áll Vásárosfalu élén, a falugondnoki szolgálatot pedig úgy „találta fel”, hogy nem tudott annak létezéséről. A gondnoki teendőket azóta is ellátó szakembert 1991-ben azzal a kéréssel vette fel, hogy tegye személyszállításra alkalmassá régi Barkaszát. Mivel a menetrend szerinti járatok csak akkor vették fel a kicsiket, ha azok kísérettel érkeztek, ki kellett találniuk valamit. A munkába siető szülők nem tudták gyermekeik őrzését megoldani, ezért nagyon jól jött a jármű, mellyel a célállomásig szállíthatják az óvodásokat és az alsósokat. Az iskolások ráadásul két településre is eljártak tanulni. Vásárosfalu 1996-ban nyerte az első iskolabuszt, mely az utolsó leheletéig szolgálta a falut: sok-sok kilométerrel a kerekében a végén úgy kellett a településről elhúzatni.

Vásárosfalu sosem volt elhanyagolt, és 1990 óta jócskán megszaporodott a felújított házak száma, az utakat rendbe hozták és parkolókat építtettek – mondta a polgármester. A teljes közművesítéssel rendelkező községben mindent megtesznek a fiatalság megtartásáért, s manapság is az okozza a legtöbb fejtörést, hogy miként lehetne meggyőzni őket a település hosszú távú élhetőségéről. A munkahelyek egycsapásra megoldanának mindent, de erről egyelőre nem is álmodhatnak. Szerencsére a környező településeken sokan megtalálják a boldogulásukat, de a jól fizető, közelibb álláshelyeknek jobban örülnének. Molnár Sándor, ha interjúja közben papírt és ceruzát fog a kezébe, a milliárdos nagyságrendű összeget pontosan is meg tudta volna mondani. Vásárosfalu első embere huszonhárom éve határozta el a település rendbehozatalát, s azóta éves szinten kb. 25 - 30 millió forintot költöttek lakóhelyükre.

Molnár Sándor szerint a kis falvak működtetésére kész recept nincs, mert mindig helyben kell eldönteni, hogy mi az adott településnek a legjobb, és azokat kell segíteni, akik rá vannak szorulva.  – Én továbbra is rózsaszínben látom a világot, mert nálunk szerintem nem rossz a költségvetés. Innentől kezdte nekem erkölcstelen lenne sírni, annak ellenére megértem azokat, akik viszont bajban vannak – mondta a díjazott.