Az 1956-ban katonáskodó Varga Miklós csak négy hónap után kapott engedély az első eltávozásra, de alig hogy hazaért, már mehetett is vissza. A baka életében egyszer került testközelbe a kézigránáttal. A leszerelés előtt álló fiatal szakaszparancsnokától tudta meg, hogy kitört a forradalom.
A vitnyédi születésű Varga Miklós hatvan éve él Beledben. A kísérleti gazdaságban lovakkal foglalkozó fiatalember a Gizella-majorból költözött beljebb, a Kossuth utcába, azonban hamarosan elvitték katonának. 1954. november 11-e emlékezetes nap maradt számára, mert a regruta késő este már a zalaegerszegi tábori tüzérezrednél találta magát. A híradósnak frissen kezdődött a nap: a hatórai sorakozó után a tizenhat ütemű reggeli torna és futás következett. Mindennek megvolt a maga ideje: a rendrakás után kivonultak a riadótérre, majd megkezdődtek a foglalkozások, kinek-kinek a saját szakterületén.
Közvetlenül a leszerelés előtt, 1956. október 23-án hajnalban riadóztatták őket. A kivezényelt katonák Nagylengyelnél őrségbe álltak. Jóval később tudta meg, hogy ezredük átállt a forradalmárokhoz.
– A katonának parancsolnak, mese nincsen. Mi a laktanyában maradtunk, de november 3-án az ezredépülettől kellett vezetéket építenünk a kettes templom tornyáig, hogy a felderítők felkészüljenek az oroszok bevonulására – mesélte Varga Miklós, akinek parancsnokai nem árulták el, hogy mire készülnek. Éleslőszerrel felfegyverkezve várták, hogy mi fog történni. Másnap a felderítőknek csak hűlt helyét találták. A rendőrség épületében az oroszok lefegyverezték őket, de már a laktanya előtt is őrt álltak, ezért úgy kellett kicsenniük civil ruháikat, és így tudtak kisurranni a laktanyából. Zalavár felé vették az irányt, de legalább harmincszor megállították őket, de az akkor már fegyvertelen embereket továbbengedték. A gyalogszerrel elindult ifjoncokat egy Csepel gépjármű vezetője vette fel, de Varga Miklós csak két nap után ért haza. Az egykori katona fia ismerve az édesapa történetét, csak annyit fűzött hozzá: erről regényt lehetne írni.
A beledi Molnár István és unokáinak közös fotókiállítása
Molnár István életében meghatározó jelentőségű a fotózás, de természetesen nemcsak az élő környezet szépségének megörökítése jelenti a szoros kapcsolatot unokáival, hanem a vérségi köteléken túl a természet szeretete, a soha el nem fogyó, örök kíváncsiság és környezetünk megismerésének igénye is.
A beledi Molnár István és unokáinak közös fotókiállítása
Molnár István életében meghatározó jelentőségű a fotózás, de természetesen nemcsak az élő környezet szépségének megörökítése jelenti a szoros kapcsolatot unokáival, hanem a vérségi köteléken túl a természet szeretete, a soha el nem fogyó, örök kíváncsiság és környezetünk megismerésének igénye is.
Jótékonysági családi délután Kapuváron
Vidám délutánra várták a kicsiket és a nagyokat a kapuvári várároknál: családi vetélkedők, zenés-tácos forgatag, lovas kocsikázás, bábszínház és számtalan színes program, valamint finom ételek és italok szerepeltek a jótékonysági céllal életre hívott családi napon.
Logopédia Kapuváron: nem minden kisgyermeknek természetes a hangok tiszta kiejtése
A gyermekek beszédkészségének későbbi kialakulását biológiai, genetikai, környezeti vagy egyéb fejlődési rendellenességekből fakadó problémák is okozhatják, ezért rendkívül fontos, hogy a logopédiai fejlesztés minél korábban megkezdődjön.
Összevont csoportokkal, de nyáron is működik a beledi óvoda
A 2025/2026-os nevelési év végéhez közeledve egyre különlegesebb programokon vehettek részt a beledi óvodások: gyermeknapot és családi napot szerveztek a kicsiknek és a nagyoknak.
Kéményseprő-ipari szolgáltatásokkal kapcsolatos lakossági felhívás
Az utóbbi időszakban a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz több lakossági bejelentés érkezett, miszerint magáncégek több vármegyei településen a katasztrófavédelem megbízottjainak kiadva magukat keresik fel a házakat kéményellenőrzés céljából.