A frissen termő gyümölcsöknek nincs párja

– Én beledi uborkát és céklát kérek – jelentik ki édesanyjuknak Teke Tiborné unokái, akik imádják a mama  befőtteseit. – Ha megterem, elteszem, és mindenki örül neki – mondta a nyugdíjas asszony.

Teke Tiborné a szombathelyi Savaria Cipőgyár beledi kirendeltségének raktárosaként ment nyugdíjba. A családbarát munkahely bezárását a többség nagy csapásként élte meg, de az 1974-ben házasodott beledi hölggyel most nem a lábbelikészítésről beszélgettünk, hanem a helyben termelt gyümölcsök és zöldségek befőzéséről. Riportalanyunknak a világ legtermészetesebb dolga, hogy ott folytatja, ahol édesanyja abbahagyta. Az időigényes munka háttérbázisát azóta férje teremti meg számára. A Teke családban semmi sem vész kárba, hisz mindent hasznosítanak. Nagyon kelendőek a mama éléskamrájában tárolt finomságok, amelyekből öt unoka csipeget rendszeresen.
Aki ügyesen tervez, annak a kisebb méretű kert is megterem mindent. A szörpök, a savanyúságok és a befőttek eltevésének szezonja van, és a nagymama módszerei még mindig megbizhatóak. Tuba Lászlóné megjegyezte: a nyugdíjas klub tagjai közül szinte mindeki nagy kerttel rendelkezik, sőt néhányan a biotermesztésre is átálltak.  Egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszünk, ezért sokan a saját maguk által nevelgetett zöldséget és gyümölcsöt helyezik előtérbe. A nyugdíjasklub vezetője kihasználja kertjének adottságait, mert ahogy kikerül belőle egy-egy növény, már ülteti is a következőt helyette.
Telekes Jánosné portáján a korai gyümölcsöktől kezdve jóformán minden megterem. Nem kell aggódni, semmi sem vész kárba: nagy a család, és szeretik a frissen fogyasztható ételeket, a túlérett gyümölcsökből pedig pálinkát főznek. A fák gondozása és a fűnyírás a férj dolga, a többi az asszonyra marad. Embere válogatja, hogy hányan foglalkoznak a növény- és gyümölcstermesztéssel – mondta Telekes Jánosné. Szerinte akinek meg van hozzá a földje és egyéb adottsága, már csak el kell szánnia magát a munkára.