A gyémántmisét otthon ünnepelte

– Büszke semmire sem vagyok, hanem a Jóistennek hálát adok, hogy ilyen szép hivatást adott, és hogy lehetek a magyarok papja, apja, testvére, tolmácsa és mindenese, ami kitölti az életemet alaposan – mondta a külföldre szakadt, és ott honfitársaiért minden energiáját és tudását feláldozó katolikus plébános. Dobai Sándort édesanyja korai halála miatt nyolcévesen a nagyszülők és a nagybácsi gondozására bízták, kinek családjával bensőséges kapcsolatba került. Negyedikes elemista koráig a helyi iskolában tanult, majd a győri bencéseknél folytatta tanulmányait. Innét a szemináriumba vezetett az útja, de a bombázások miatt  Boldog Apor Vilmos püspök hazaküldte a fiatalokat. A kónyi Mária-szobornál gyülekező közel kétszáz ifjúnak gyalog kellett indulnia Németországba, majd még északabbra  munkaszolgálatra. A hadifogságban legalább egy évig sátorban tengődött ínséges koszton, majd miután felfedezték, hogy papnövendék, az egyik misszionárius atya kiszabadította a zárkából. Később a többiek szétszéledtek és hazaérkeztek, ő pedig ottragadt Belgiumban. 1956-tól nemes feladat várt rá: az idegenbe szakadt emigráns magyarokat istápolta ; lakáshoz, munkához, élelemhez és tolmácsoláshoz juttatta őket. Dobai Sándor át tudta érezni azoknak az embereknek a sorsát, akik nyelvismeret nélkül vágtak neki a világnak kétségbeesésükben. A Benelux-államok főlelkésze felelt a belga, a holland és a luxemburgi vidék magyarok lakta térségének lelkipásztori munkájáért. A ma is kilenc helyen miséző katolikus pap öt egyházmegyében érdekelt.
A 85 éves atya az első, akinek Kónyban hatvanéves jubileumát ünnepelték, mert a feljegyzések szerint a településen korábban nem tartottak gyémántmisét. Az ereje teljében lévő, tettre kész pap nem érkezett üres kézzel. – A templom tetőzetét meg kell javítani, majd aztán jön a többi is – jelentette ki határozottan, de számíthatnak rá Erdélyben, a Felvidéken és Kárpátalján is, ahol szerinte még inkább rászorulnak.
Az évente hazalátogató atyát mindig örömmel fogadják. A rokonok látogatása alkalmából idén emléktáblával lepték meg, melyet a kónyi templom falára helyeztek el, hogy sokáig hirdesse Dobai Sándor 2002-es arany, illetve mostani gyémántmiséjét, melyet itthoni környezetben ünnepelhettek.
– Még sokat fog kérdezni? Mert várnak ám! – tette fel az őszinte kérdést a folyton munkálkodó plébános, aki a magyarok szolgálatát küldetésének tekinti, papi feladatain kívül beleértve a kultúra és az identitástudat megerősítését. Mivel idejét nem szereti elfecsérelni, türelmetlenül várta az interjú végét, mert többen is várták őt szülőfalujában. Remélhetőleg a róla készült televíziós felvétel és újságcikk hasznos lesz, mert így még többen megismerhet