A gyerekeket végtelenül szeretem

Az Aranydiplomát nem érdem nélkül adják, mert az eredeti oklevél átvétele után ötven esztendőnek kell eltelnie, hogy valaki megkapja az elismerést. Dénes Sándorné a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának nagy aulájában rendezett ünnepélyes tanévnyitón vehette át a díszoklevelet.
Honnan jött az indíttatás, hogy pont ezt a pályát választotta? Nagyobb gyermekként sokat foglalkozott két fiatalabb fiú testvérével, az iskolában pedig azon fáradozott, hogy közösséggé kovácsolja diáktársait. Kedvelte a közös énekléseket és a tornaórákat. A dalolással kicsit gondban volt, mert hangszál összenövésén csak saját felelősségére segítettek volna az orvosok. A műtétet nem merte bevállalni, ezért érettségi után óvatosságból két irányt jelölt meg: a védőnőit és persze az áhított óvónőképzőt. Annyira nem bízott az utóbbiban, hogy minél felkészültebb legyen, nyáron egy hónapot dolgozott a védőnői szolgálatnál. A körülmények váratlanul mégis a kezére játszottak, mert a magas gyermeklétszám miatt 1959 júliusában a járás több településére kerestek képesítés nélküli óvónőt. Riportalanyunk úgy döntött, hogy pályát módosít, és megkezdte a munkát a csornai 1. számú napközi otthonos óvodában. Még ebben az esztendőben megkezdődött Sopronban a felsőfokú óvónőképzés, és 1960-ban már levelező tagozaton is  fogadták a jelentkezőket. Dénes Sándorné munka mellett végezte el a főiskolát, de kislánya balesete miatt államvizsgáját későbbre halasztotta.  Az óvónő vezetői kinevezését 1977-ben vehette át, de továbbra is az 1. számú intézményben dolgozott (közben megnyílt a 2-es és 3-as számú óvoda, még később a kiscsornai). Komoly kihívást jelentett, amikor  a Hunyadi gimnáziumban induló óvónőképzésben is számítottak szaktudására. Csornán máig hálásak a szombathelyi pedagógus kollégák segítségére, mert minden támaszt megadtak az induláshoz. Nem kis feladat, hogy a három-hat éves korú gyermekek után a tizennégy éves fiatalokkal foglalkozzanak. A soproni főiskolán mindig elismeréssel nyilatkoztak a csornai középisklában végzett diákok felkészültségéről.
Dénes Sándorné Csornán élő egykori óvodásaival gyakrabban találkozik, de az elszármazottakkal sem szakadt meg teljesen a kapcsolata. Az óvodapedagógus büszkén mondta: sokukból orvos, pedagógus vagy mérnök lett.
– Nem olyan régen találkoztam Papp Zsolttal, dr. Krekó Imrével, ifj. dr. Turi Györggyel. Ha a gyereket szeretettel és tisztelettel neveljük, s készítjük fel mindarra, ami majd vár rá az életben, akkor biztos, hogy megállják a helyüket. Erre ékes példák, akiket mondtam, de folytathatnám a sort, mert sokan a kereskedelemben vagy a szépségiparban találták meg a számításukat.
Dénes Sándorné eredményes munkája elismeréseként 1976-ban miniszteri dicséretben részesült, a Kiváló Munkáért Kitüntető Jelvényt pedig 1989-ben kapta meg. Nyugdíjba vonulása alkalmával Csorna Város Emlékéremmel tüntették ki. A Pedagógus Szolgálati Emlékérmet 40 éves munkásságáért ítélték oda. Aktív pályafutásának lezárása után hamarosan felkérték az éppen stagnáló időszakban lévő városi kézimunka szakkör tagjainak összefogására. A csoport szakmai vezetését nem láthatta el, mert hasonló területen nem képezte magát, de mivel nagyon szerette a varrást és a hímzést, elfogadta a megbízást. Egészségi állapotának romlása óta fiatalabb kollégájának adta át a a stafétabotot, így a csoport azóta is működik.