A nyugdíjas alkotó civil foglalkozása messze áll a hobbijától: az élelmiszer-vegyészként tevékenykedő dr. Nagy Miklós diplomáját a würzburgi egyetemen szerezte meg, doktori disszertációját pedig a müncheni főiskolán védte sikeresen. Közel negyven évig dolgozott a regensburgi bajor állami élelmiszervizsgáló intézetben. Fő feladatai közé tartozott a növényvédőszerek kimutatása a zöldségfélékben és állati eredetű termékekben.
Nagy Miklós a festészethez igen korán közel került, hisz gyermekkorában megérintette e
képzőművészeti ág szépsége.
1949-ben az acsalagi templom festésekor a mestereknek feltűnt az állandóan ott sertepertélő fiatal, aki élénk érdeklődést mutatott a munkálatok iránt. A fiatalember amatőr művészeti pályafutása azzal kezdődött, hogy az egyik ismerős művész tanácsára papírlapra készített szénrajzokat. 1950-ben beiratkozott a soproni gimnáziumba, s mellette Horváth József híres akvarellfestő esti iskolájában pallérozódott.
Az acsalagi származású Nagy Miklósnak sinzingi otthonában minden feltétel adott a nyugodt alkotáshoz, de ha hazalátogat, és kimegy a Hanságba, ahhoz foghatót Németországban nem talált.
Legutóbbi reggeli sétája alkalmával rétisast látott elszállni a sík vidék felett, s ez az alkalom szintén megigézte az alkotót. Idén tavasszal nyílt csornai kiállításán mégsem a hazai tájak ismert állatvilágát mutatta be vásznain, hanem a fenséges Afrika ihletése nyomán festette le érzéseit és benyomásait.
Miért pont ez a földrész hatott rá ilyen erővel? Gyermekkorában kapta azt a képeskönyvet, amelyben az állatok fotójához versike is tartozott. A sorok annyira megtetszettek neki, hogy egytől egyig megtanulta az élőlények főbb jellemvonásaira utaló írásokat. Sajnos, ma már csak az egyikre emlékszik, melyben az állatok királyáról szólt a versike. További ismereteit önszorgalomból szerezte be, és nagyon kedvelte a híres Afrika-kutató, Stanley könyveit. A Föld második legnagyobb kontinense iránti szeretete németországi utazásakor nyugvópontra került, de mint ahogy az lenni szokott, a tartós szenvedélyhez elég a legkisebb szikra is, hogy újból lángra kapjon. Egyik német ismerőse Acsalagon vásárolt házat, amelynek melléképületében gyöngytyúkokat és pávákat helyezett el. A hölgynek váratlan ötlete támadt: Nagy Miklóstól afrikai tájat “rendelt” az épület főfalára. A művészt a kérés váratlanul érte, hisz még sosem készített képet ilyen felületre, de azért megbirkózott a feladattal. Első művén elefántot ábrázolt, mely meglepetésére egészen jól sikerült. Később az állatokat kiegészítette ember- és tájfestéssel is.