Pápayné Gyöngyösi Léna nem sok emléket őriz Szombathelyről, mert kicsi korában elkerült szülővárosából. A Téten élő vállalkozó Győr-Moson-Sopron és Veszprém megye határánál lévő Szerecseny községben nőtt fel. A balatonfüredi középiskolában kertésztechnikusi végzettséget szerzett, majd elvégezte a virágkötő tanfolyamot. A fiatal anyuka diákéveit kiváltságos korszaknak tartotta, mert azonkívül, hogy magas szintű képzést kapott az intézményben,
az iskola testvérkapcsolatai révén külföldi utakon vehetett részt. A szakképző több hektáros szőlészetében, valamint a tankertészetben volt alkalma elsajátítani a szakma minden fortélyát. A tanulók az apró magtól kezdve a kifejlett növényig, minden kezdeményt maguk gondoztak, és még a gyümölcsök betakarításában is részt kellett venniük. A balatonarácsi kertészetben a dísznövények szinte valamennyi fajával megismerkedtek.
Léna az iskola befejezése után Győrben helyezkedett el, s akkori munkahelyén az a hatalmas szerencse érte, hogy a fővárosban egy holland virágkötő mester látta őt vendégül. Riportalanyunk kezdő korában ugyancsak sokat köszönhetett a megyeszerte több üzlettel rendelkező Szabó Zoltánnak, aki szintén nagy névnek számít a szakmában.
A virágkötészet nem futószalagon történő munka, mert az alkotó jellegű tevékenység sok kreativitást és elmélyülést igényel.
Mint ahogy a legtöbb szakmában, a virágkötészetnek is meg vannak a maga szabályai,
mert nem lehet a növényeket össze-vissza csoportosítani. A kertésztechnikus a különlegesebb trópusi növényeket kedvelte meg, s a mai napig vonzódik a sokszínű orchideákhoz. A virágnak rengeteg fajtája létezik, de talán legelterjedtebb a pillangó orchidea. Eredeti élőhelyén, a trópusokon, a lombkorona szintje alatt a fák korhadékából szívja fel táplálékát, ezért talajigénye nem jelentős. A félárnyékhoz szokott virág párás, meleg környezetben érzi jól magát. A növény „dacolva” a szakirodalomban is feltüntetett, rá jellemző ismertetőjegyekkel, a házak ablakaiban is kiválóan megél.
A Téten családot alapított Pápayné Gyöngyösi Léna sok barátot szerzett a városban, ahol jobban érzi magát, mint korábban, a megyeszékhelyen. Véleménye szerint lakóhelyére ráférne a további fejlődés, de „látja az alagút végén a fényt”. A négyéves kisgyermekét férjével nevelő édesanya szomorúan tapasztalta, hogy az egészségház kihasználatlan, és az iskola építése is félbemaradt. Téti lakosként részt szokott venni a városi rendezvényeken, de az utóbbi időben hiányolja a lovasokat. A négylábúakkal korán barátságot kötött, s ha nem volt ló, örült a kecskének is, lovagolni pedig autodidakta módon tanult meg. Az állatokkal való foglalkozás plusz feltöltődést jelent neki, hogy kiegyensúlyozott állapotban legyen. Választott hivatása sok szépséget rejteget, de türelmet és tapintatot kíván, hogy mindig barátsággal forduljon az emberekhez. A vállalkozó úgy tapasztalta, ha ő kedvesen viszonyul a helyiekhez, ugyanazt kapja vissza, tehát szívélyes légkörben él. Nagy babérokra nem tör, és már azzal is elégedett, ha a vevők mosolygósan távoznak üzletéből.