A jó példa ragadós: a beledi asszonyok önmaguknak bizonyítanak

Mesterházi Attiláné felnőtt fejjel kapott rá a rendszeres mozgás örömére. A beledi asszony nemhogy sportmúlttal sem büszkélkedhet, hanem iskolás korában kifejezetten mumus volt neki a testnevelés óra, és láss csodát, mi lett belőle!

A Rábaközi Magazin egy héttel ezelőtti számában – a beledi egészségnap kapcsán – mutattuk be Némethné Soós Hajnalkát, aki dacolva korábbi rossz szokásaival, kedvenc hobijává tette a futást.
– Tőle kaptam az indíttatást, láttam többször futni és úgy gondoltam, teszek egy próbát, hogy kiderüljön, nekem ez mennyire fog menni.
Mesterházi Attiláné előtt ott lebegett a jó példa: Hajnalka a közösségi oldalakon posztolta eredményeit, ezért az őt követő beledi asszony megkérte, hogy fussanak próbából egy „Vica kört”. A Beleddel szomszédos község megkerülése kb. 4,5 kilométeres távot jelentett. A 2015 júniusi próbakör olyan jól sikerült, hogy riportalanyunk azóta egyedül rója az utcákat. Mesterházi Attiláné amatőr futónak tartja magát, legfeljebb az internetről tájékozódik a sporttal kapcsolatban. Első lépésként kiválasztotta a megfelelő futócipőt. Mivel nem kötelezi őt semmi az időpont kiválasztására, akkor hódol kedvenc sportjának, mikor kedve tartja. A stopperórát sem szokta elindítani, csak a kitartás a lényeg, ezért végigcsinálja, ha már egyszer elindult. Telefonjára feltelepített egy futóalkalmazást, mely hasznos segítségére van: méri az időt, az elégetett kalóriát és a megtett távot.

Beszélgetőpartnerünk elmondta, hogy a heti két-három futás teljesen feltölti őt és a végén érzett fáradtság össze sem hasonlítható a munkahelyi levertséggel. Neki is vannak persze nehéz percei, de olyankor sem adja fel, legfeljebb visszavesz a tempóból, majd újból nekirugaszkodik.

Az első nevezetes futás óta fél év sem telt el, Mesterházi Attiláné már elindult egy sárvári hivatalos félmaratonon, ami 21 kilométert jelentett tavaly novemberben. Az amatőr futó azóta sem aprózza el, hiszen hét hivatalos félmaratonon van túl. Megtanulta, hogyan ossza be energiáját, mert az enyhe kezdés után egyenletes tempóban folytatja végig. Tudja, hogy nem a legszerencsésebb az aszfalton futás, de egyelőre nincs más lehetősége. Jelentős súlycsökkenést egyébként nem tapasztalt, de többek véleménye szerint előnyére változott az alakja, közérzetéről nem is beszélve. Elmondása szerint hitetetlen érzés, amikor teljesíti a távot. A rokonságból eddig még nem kapott kedvet senki a futásra, de támogatják őt, és a családanya úgy érzi, hogy büszkék a teljesítményeire. Mivel kisvárosban él, előfordulhat, hogy valaki megszólja, de a környezetéből érkező esetleges negatív kritikákra a következőt mondta: olyat ugysem tudna csinálni, hogy mindenkinek egyformán tetszen, aki pedig gratulál, talán szívből teszi.