A kapuvári Tobler család története

Tobler János jócskán megelőzte korát, mert már az 1900-as évek elején elemeire szerelhető bútor készített Kapuváron, ami akkoriban szinte ismeretlen volt. A műbútorasztalos 74 éve elkészítette a helyi templom makettjét, amelyre a Rábaközi Múzeumban talált rá az alkotó lánya.

Lengyel Gézáné a ’70-es években kezdte felkutatni a kapuvári templom fából készült, kicsinyített mását, mert a szíve azt diktálta, hogy meg kell lennie valahol. Emlékezete szerint a Nógrádi család 1958-ban adományozta a helyi múzeumnak az egyedi alkotást, mely sajnos helyhiány miatt a raktárba került, mostanság pedig az egyik irodahelyiségben tárolják. Csiszár Attila muzeológus mutatta meg a 74 évvel ezelőtt készített művet a műbútorasztalos Kapuváron élő lányának. A kapuvári templom kicsinyített másáról annyit érdemes tudni, hogy Nógrádi Willibald órásmester megrendelésére készült 1940-ben. Az említett szakember az óraszerkezetet később helyezte a makettbe. A műbútorasztalos lánya csak azt sajnálja, hogy egyetlen korabeli írás sem említi édespja nevét, pedig a makett az ő keze munkáját dicséri.
A történetet mesélő 83 éves asszony a nagy gazdasági világválság idején született, ezért családja akkoriban sokat nélkülözött, hiszen munka nélkül tengődtek az iparosok, majd a ’30-as években léptek be az ipartestületbe. A mesterek az élet minden területén összetartottak, és Szigethy Attila régi házának hátsó helyiségében gyakran színdarabokat rendeztek. Gondoljunk csak bele: akkoriban legalább húsz asztalos dolgozott Kapuváron, mégis mindegyik eltartotta a családját. Henye Pál, Hámori György polgármester anyai nagyapja szintén ezt a hivatást választotta. Az 1950-es évek után megalakult az asztalos szövetkezet. Első műhelyüket a régi Ábelesz-házban rendezték be, majd miután ezt is kinőtték, Sváb Richárd nagy kerthelyiséggel rendelkező kocsmájánál alakult meg az asztalos ktsz. Idősebb Tobler János 1960-ban bekövetkezett haláláig több asztalos generáció nevelkedett itt.

A fertőrákosi születésű, négygyermekes Tobler Jánost a történelem 1947-ben állította válaszút elé: vállalja a magyar állampolgárságot, vagy családjával együtt kitelepítik. A maradás mellett döntött. A Tobler família a kezdetekben nádas házban lakott, de a műhely már akkor is működött. A gyerekeknek nagy élményt jelentett, ha belopakodhattak a lombfűrésszel és kis méretű gyalukkal dolgozó mester titokzatos birodalmába. Az orosz fogságot túlélt katona szabadulását követően megállt Kapuváron, ahol akkoriban egyetlen koporsókészítő asztalos dolgozott. Az 1886-os születésű Tobler úr a szakmát Burgenlandban sajátította el, és tudásával hamar megnyerte magának a kapuvári elit közönséget. Báró Berg Gusztávtól sok megrendelést kapott, de gyakran foglalkoztatták a hercegi uradalom gazdatisztjei is. Dr. Veres János egykori kórházigazgató felesége oroszlánlábas íróasztalt rendelt tőle. Az egyik tiszttartónak háromajtós szekrényt állított össze. A korabeli vélemények szerint olyan erős szekrényeket készített, melyekben még a rajtuk átrohanó vonat sem tudott volna kárt tenni.
Lengyel Gézáné úgy emlékszik, hogy édesapja dr. Korzenszky Richárd tihanyi perjel szüleinek is készített bútorokat, de egyetlen példány sem maradt a család tulajdonában. Az egykori kapuvári kórházigazgató, dr. Forint Viktor Győrbe költözésekor vitte magával a Tobler János által készített bútorokat. Az asztalos lánya abban reménykedik, hogy a megyeszékhelyen még fellelhető ezekből néhány darab.
– Vajon Győrben van-e még belőlük? Nagyon szeretném, ha valakitől információt kapnék ez ügyben.

A családban öröklődött a mesterség: a riportalany bátyja, az 1930-ban született ifj. Tobler János szintén asztalos lett, a riportalany unokaöccse is nagy kézügyességgel rendelkezett, nővérének lánya pedig herendi porcelánfestő lett.
Az építő ktsz. irodáján huszonhét évet letöltött Lengyel Gézáné napjainkban a Kapuvári Hagyományőrző Nyugdíjas Egyesületben tevékenykedik, s számtalanszor bizonyította kiváló manuális képességeit. Az idős asszony elárulta: azon túl, hogy génjein keresztül megkapta édesapja kézügyességét, még a hangszínük és szakasztott azonos. A nyugdíjas Amerikában született unokájának maga horgolta-kötötte a babaholmit, mert szívesen kézimunkáz. Udvarát is rendben tartja, ahol huszonhárom rózsatövet gondoz. Kedvelt időtöltése az olvasás és a puzzle képek összerakása. Utóbbiakból tízen egynéhány ki is került a falakra, a többit meg az heverő alatt tárolja. Lengyel Gézáné az 1950-es években nagy kézilabdás volt, és csapatával Tatabányán megnyerték a bajnokságot. Az első helyezett jutalmul herendi vázát kapott, mely végül mesélőnk birtokába került, mert a lányok közül ő ment először férjhez. Az asszony sosem gondolta volna, hogy élete hajnalán ennyi csodálatos dolgot lát, hisz tizenkét alkalommal repülte ét az Atlanti óceánt. Lengyel Gézáné szíve szinte mindig kétfele húz: Himodon élő lányát látogatná, de Amerikában élő fia is nagyon hiányzik neki.