A kapuvári viseletet a höveji mintakincs tette még szebbé

Egyedülálló népművészeti kinccsel rendelkezik a Kapuvártól nem messze található Hövej, ahol anyáról leányra szállt a csipkevarrás öröksége. Az asszonyok keze nyomán virágzott ki a változatos mintakinccsel és öltéstechnikával készült höveji fehér hímzés, mely sok-sok díjat és elismerést szerzett az alig 330 fős kis településnek.

A Hövejen élő, ügyes kezű asszonyok generációi – anyáról leányra hagyományozva – 150 év alatt fejlesztették ki azt a hímzéstechnikát, melynek eredményeként létrejött a ma ismert rendkívül változatos forma- és mintavilágot alkalmazó csipke. A település méltán lehet büszke azokra a hímzőasszonyokra, akik életben tartották, gazdagították és a világnak bemutatták népművészeti alkotásaikat.
Győr-Moson-Sopron Vármegye első megyerikuma, az UNESCO szellemi-kulturális örökség részese, valamint kiemelkedő nemzeti értékeinknek számító alkotás, amely 2023-tól felkerült a hungarikumok listájára és vált a Fertő-rábaközi térségi első hungarikumává. Utóbbi elismerésében vitathatatlan érdemeket szerzett a Höveji Csipke Egyesület, a Höveji Csipkevarrók Köre, valamint a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara önkéntes tagegyesülete, a Montázs Kézműhely Egyesület, illetve annak elnöke, aki egyben Hövej község polgármestere. Vargáné Molnár Zsuzsanna a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara Csornai Premontrei Rendház dísztermében tartott térségi évzáró gáláján elmondta, hogy a kapuvári viselet a Rábaköz leggazdagabb múlttal és díszítőkincsével rendelkező népi ruházata, melynek előállításában a helyi kisiparosok is közreműködtek. Az öltözet sajátossága, hogy a szomszédos Hövejen élő, speciális tudással rendelkező asszonyokkal hímeztették ruhadarabjaikat.

 Az alkotó-teremtő képzelet eredményeként virágos rétek, kertek elevenedtek meg.

– A szomorúságban és a boldogságban varrott hímzések tették ismertté Hövej nevét a nagyvilágban. A híres kapuvári ünnepi viseleten megjelentek a höveji hímzések. A kapuvári asszonyok a hövejiekkel varratták a zsebkendőket, jegykendőket, váll- és fejkendőket, a kötényeket, a vászongatyák szélét és a gallérokat – fogalmazott Vargáné Molnár Zsuzsanna. A hímzések nagy szerepet kaptak a ruhákon, blúzokon, szoknyákon, kötényeken. A minták gazdag változataival találkozhatunk. Akkor a legértékesebb a kézimunka, ha sok „pókozás” van benne, illetve ha a virágmotívum belső térkitöltése más-más „pókos” bekötéssel készült. A hímzés eredeti alapja a gyolcs volt, később elterjedt a batiszt, a lenbatiszt, pamutszövet is – tette hozzá.
A höveji csipke eredete körül több legenda is kialakult. Az egyik szerint Nyikos Gáspárné Horváth Borbála höveji leány libapásztorként szolgált a Pozsony vármegyei Puszta-somorján, ahol megtanulta a hímzést. Farsangra kötényt készített magának, amit mindenki megcsodált. A fehér táncos kötényt a falubeli lányok lemásolták és egyre többen viselték az ünnepeken. A legenda idővel élővé vált és a höveji asszonyok szebbnél szebb hímzéseket készítettek és készítenek napjainkban is. A legenda szerint a lányok tűvel a kezükben születnek Hövejen és már gyerekkorukban a hímzőráma mellett ültek, hogy a csipkés virágok rajzolását, kivarrását megtanulják. A varróasszonyok összejöttek és munka közben beszélgettek, énekeltek, újságokból olvastak fel egymásnak. (Fotók:.facebook.com/hovej)