A pokol legalján érezhette magát a Don kanyart megjárt katona – mondta visszaemlékezésében Antal Istvánné, akinek anyai nagybátyja átélte a borzalmakat.
Az orosz frontot megjárt Horváth János szolgálati idejének letöltéséért kapott emléklapot a 2. világháborúban. A korabeli viszonyokat jól mutatja, hogy családja a képet nem a falon tartotta, hanem a szekrény legmélyén. Ha megérett rá az idő, csak akkor vegyétek elő ezt a fotót – mondta a magyar honvéd.
Antal Istvánnéval emlékeztünk édesanyja fiútestvérére, a Don kanyarnál harcolt, komoly sebesülést szerzett beledi katonára, akinek Imre nevű bátyja a lipicai ménest őrizte a háború ideje alatt.
– Rettenetesen sokat szenvedtek, rossz fizikai állapotban, ráadásul éheztek. Emberfeletti erő kellett, hogy elviseljék a megpróbáltatásokat – mesélte Antal Istvánné, aki elmondta, hogy nagybátyja századából mindössze heten maradtak életben, Beledbe pedig csak rokona tért haza. A háborút túlélt katona elvesztette egyik lábfejét.
A történetet felidéző asszony kiemelte a bajtársak önfeláldozó szerepét: A honvédek a legszélsőségesebb körülmények közt sem hagyták cserben katonatársukat. Hat életben maradt ember megpróbált kitörni az ellenség gyűrűjéből, miközben halottnak hitték az élettelenül fekvő Horváth Jánost. A beledi katonát valahogy mégis feltették egy szekérre, és a kocsis vette észre, hogy megmozdult a társuk. Nagy nehezen sikerült felkönyörögni egy sebesülteket szállító német autóra, mert a vezetője látva a rendkívül rossz állapotban lévő honvédet, először tiltakozott, mondván holttesteket nem visz tovább, csak sérülteket. A szülők évekig nem kaptak semmi hírt a Németországba került gyermekükről, akinek háromszor műtötték a súlyosan sebesült lábát.
A nagybácsi hazakerülésekor kb. tízesztendős Antal Istvánné úgy emlékszik, hogy a katona hazakerülése után nagyon rossz idegi állapotban volt. Egy pillanat alatt képes volt elveszteni a józan ítélőképességét.
– A testét valamennyire meggyógyították, de a lelkét sosem – fogalmazott Antal Istvánné, aki nagyon örül, hogy megérhette azt az időt, amikor méltó tisztelettel beszélhet a frontot megjárt katona és a rokonság által átélt borzalmakról. Horváth János története szomorúan ért véget, mert 1962-ben tragikus körülmények közt vetett véget életének. Beledi mesélőnk szerint a történet tanulsága, hogy mostanság kevés példát látni a harcokban részt vett katonák önzetlen bajtársi szeretetéhez hasonló odaadásra.
– Olyan típusú ember vagyok, aki közel engedi magához a többieket, ami egyrészt kihívás, de más részről problémát is jelenthet – mondta Henczel Szabolcs.
Az Aktív Iskola Program célja, hogy minél élménydúsabb legyen a mozgás a testnevelés órákon, sőt, ez még a mozgásában korlátozott tanulókra is vonatkozzon.
Közel 400 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatásban részesült Kapuvár Város Önkormányzata.
– Olyan típusú ember vagyok, aki közel engedi magához a többieket, ami egyrészt kihívás, de más részről problémát is jelenthet – mondta Henczel Szabolcs.
1980. szeptember 1-jén vette kezdetét a tanítás a kapuvári Széchenyiben. Az intézmény 1990-ben vette fel gróf Széchenyi István nevét és még abban az évben megtartották az első Széchenyi Kupát is.
Beled utcáit járva több épület, közterületi alkotás is magán viseli Tatai Lajos kezemunkájának nyomát.