A kertészkedő nyugdíjasok rendezett környezetben élnek

A páli származású Telekes Jánosné több mint ötven éve él Beledben. Mostani lakóhelyére 1996-ban költöztek, mert előtte a település központjában éltek. A rokkantnyugdíjas asszony félárván maradt kisunokájának a nevelésébe is besegít, s idejének java részében a veteményeskertet  gondozza. A kiskert mellett a füvesített udvart gyümölcsfákkal, díszbokrokkal ültették be, így állandóan szükség van a gondos kezekre. A tarka legényvirág mellett látható fehér szirmú növényt nem tudja beazonosítani, ugyanakkor a magról kelt virág sok örömet jelent neki, mely nagyon hálás és a vázában is legalább egy hétig pompázik. A csiperke és a szegfűgomba is megterem a területen, de az ismeretlen gombafajtát inkább nem szedik le – mesélte a háziasszony.  Tavaly alig győzték tárolni a rengeteg leszedett gyümölcsöt, idén ennél jóval kevesebbre számíthatnak. Az almafa nagyon gyéren virágzott, ezért hamarabb el fog fogyni a termése. A paprika, a paradicsom és a zöldség szintén kelendő a családban. A biokertben nem akarnak permetezni, ezért a krumplit inkább kihagyták a vetemények közül. Telekes Jánosné korábban próbálkozott számára ismeretlenebb fűszernövényekkel, de ezek közül nem mindegyik kelt ki. Újdonságnak számít náluk a lestyán és a metélőhagyma, mely talán be fog válni.
A mini halastóval, szalonnasütővel és bográcsozóval,  hintaszékkel berendezett udvart a család egyfajta szabadidőközpontnak tekinti, ahol békésen tölthetik mindennapjaikat. A nagymama nemcsak a növényekkel, hanem az unokával is türelmesen bánik, és együtt szórják a virágmagokat a termékeny talajba.

A tősgyökeres beledi Bödecs Lajosné a Proverthából ment nyugdíjba. A hét és fél éve egyedül élő asszonynak két felnőtt fiától három unokája született. Az özvegy hobbija a zöld területek ápolása.
Éva a zöldséget már betakarította: a spenót, a sóska, a zöldbab és a gyöngyhagyma, az almapaprika biztonságos helyen vannak. A veteményekről az alapján dönt, hogy milyen terület áll a rendelkezésére, gyerekei pedig a rotációs kapával segítenek. A kisebb szakaszokat maga is felássa, a kártevők ellen pedig a barázdába hordott fahamuval védekezik.
Bödecs Lajosné szereti a szép tiszta, rendezett környezetet, ezért amíg erővel bírja, dolgozni fog azért, hogy így legyen.
A beledi portán gyönyörűen díszlik a kardvirág és a liliom. A háziasszony a tujákat kettős létrára állva  nyírja,  a sziklakertet szintén rendszeresen gondozza. A kertészkedő nyugdíjas a kaktuszra haragszik, mert ha túl közel hajol, megszúrja a szemét, de azért ennek a növénynek is megtalálja a helyét.
Bödecs Lajosné régebben úgy vélte, nem érdemes a földdel bajlódnia, de azóta másként gondolja. Ha csak egy sort is, de biztos, hogy ültet, abból, amire szüksége van, mert így legalább tudja: amit elfogyaszt, nincs káros kémiai anyaggal kezelve.
– Ez az ősz nem olyan, mint a többi volt. Még minden zöld, de lefagyott a termény egy része, a paprikát is megcsípte a hideg – mesélte az asszony, akinek megfordult a fejében újabb növények telepítése, aminek tavasszal fog nekiállni. Rozmaringbokra, levendulája, borókája, oregánója már van, és a többi gyógynövényt tea és egyéb ételek ízesítésére szánja. Jó időben ismerőseivel kiülnek a kertbe, és megbeszélik egymással tapasztalataikat. Az asszony tudomásul veszi, hogy manapság szinte mindenki elfoglalt, ezért mindkét menyének süt-főz, hogy ezzel is segítse őket.