A kisméretű póni még nem feltétlenül hátrány a versenyeken

A rangos megmérettetést három válogató előzte meg, ezek mindegyike alapos felkészülést igényelt. A pónik állapotától függően legalább napi egy órán át gyakorol a fiú lovaival. A bemelegítő kör után jön az ismétlés, majd valamennyi  újdonság következik. Ifj. Karsay elmondta: három éve foglalkozik kisméretű lovaival. A szürke deres mintha értette volna, hosszas nyerítéssel helyeselte gazdája kijelentését, aki szinte belenőtt a patásokkal való foglalatosságba, hiszen fogathajtó édesapjával versenyekről versenyekre jártak. A farádi fiú hétévesen egyesfogattal indult először  küzdelemben, de kettesfogattal tizennégy éves kortól engedélyezett a verseny.
A televíziónkban bemutatkozó pónik nagyon közreműködőek, hamar teljesítik a feladatokat. A fiatal Sándor arra figyelmeztetett, hogy senkit se tévesszen meg az állatok mérete, mert amilyen kicsik, olyan gyorsak is. A sötétebb színű Süni csak látszatra nyugodt, és nagy a mozgásigénye, de egyébként  mindhárom számban indult Vecsésen, s gazdája szerint ügyes volt, így rendesen állta a sarat. Szekérhúzó társa nem régóta van vele, ezért Deresnek a versenyen jöttek rá az erősségére, ami a díjhajtás. - Sokkal többet mutatott, mint amit vártunk tőle - jegyezte meg Sanyi. A szürke paci - annak ellenére, hogy a hangját hallatta - túlságosan nyugodt, ezért néha ösztönözni kell. Az említett versenyszámban előre meghatározott feladatoknak kell megfelelni, és a négyszög alakú terület szélein - a versenyezők minden monzdulatát - árgus szemekkel figyelő bírók pontozzák a mutatványt. A maratonhajtás már terepen zajlik, ahol az 5 kilométeres pályán épített és természetes akadályokat, például  vizesárkokat, dombokat  kell kerülgetni a szűk kapuk és fordulók között. Az akadályhajtáson minél kevesebb hibával és idő alatt kell  elhaladni a nyomtávtól 20 - 20 cm-re elhelyezett sejba  mellett. Ifj. Karsay Sándorhoz a maratonhajtás áll a legközelebb, de a vecsési rangadón a lova a vizesárokhoz érve kilépett az istrángból, ezért sok időt veszített.
A kunszigeti Saru Zsolt és Varga Péter a fiú trénerei, az édesapa pedig naponta foglalkozik az ifjú fogathajtóval, aki jövőre új fogattal szeretne rajthoz állni a  lipicai nemzetközi versenyen. A következő junior világkupa két év múlva Angliában kerül megrendezésre, ahova Sanyika is szeretne eljutni.
Karsay Sándornak már az édesapja is lovas volt, így természetesnek tűnt, hogy öccse és annak csemetéi, valamint saját gyermekei is átvegyék e szép hobbit. A farádi apuka bemutatta népes családja többi tagját: a már megismert fiút, valamint Annát és az idősebb Ritát. A testvérek sosem tartottak a négylábúaktól, sőt, túl bátran közelítettek a karámhoz. Sanyika annyira merészkedett, hogy hatéves korában meghajtotta a Lámpás nevű  lovat, amely nagy méretéhez viszonyítva nyugdtan tűrte a kisfiú leckéztetését. A csodalovat számon tartotta az egész környék, mely szinte magától bejárta a pályát, és az okos állat egyesek szerint még talán a betűket is ismerte. Miután Lámpás elpusztult, Sanyika képtelen volt megbarátkozni más lóval, az izgága Süni pedig teljesen kihozta a sodrából. A család egyik barátjának pónijait viszont megkedvelte, így attól kezdve nem volt gond a pici állatokkal, amit a versenyeredmények is jól tükröznek. Interjúnk végén Karsay Sándor köszönetet mondott fia támogatóinak.