A kitelepítéssel példát akartak statuálni, de másként sült el

A csornai Gulyás Imre a földműves família második gyermekeként látta meg a napvilágot, és három testvérével olyan mintagazdaságba nőttek bele, amely miatt sosem kellett szégyenkezniük, és azt bárki bármikor megnézhette. A 19 katasztrális holdban kimért földterület élelmiszerrel bőven ellátta a családot, illetve az állatok takarmányozását is innen oldották meg. Miután a minőségi gabonán felnevelt  jószág elérte a megfelelő súlyt és érettséget, túladtak a szarvasmarhán. A csornai gazda jól emlékszik a híres-nevezetes vásárokra, amikor külön lekerített részen adták-vették a lovakat, a teheneket és a malacokat. A ’40-es évek elején a lovas kocsit „kölcsönvették”, mert szükség volt rá a háborúban, de a törzskönyvezett tenyészállatokat a fajfenntartás miatt nem bolygatták.

– Én mindig kedvvel vettem részt a munkában, és nem kényszerből – mondta a Ravazdra kitelepített család otthon maradt tagja.
A gazdálkodó családokban felnövő csemeték szép fokozatosan szokták meg a kétkezi munkát, és amíg a vetéssel foglalatoskodó szülők távol voltak, a nagyobbak látták el az állatokat. A fiúknak nem kellett azon gondolkodniuk, mivel töltsék szabadidejüket, mert nekik olyan nem volt: a Gulyás testvérekre öt kosár takarmányrépa várt, amit darálás után a jószág elé hordtak. Az idősebb fivér elvégezte a győri fémipari szakiskolát, a kisebbik fiú pedig elhagyta az országot. Miért adta fel az addig jól működő gazdaságot? Hat hónap felfüggesztett börtön és kitelepítés várt azokra, akik nem voltak hajlandók belépni a téeszbe. A három fiú és egy leánygyermek édesanyja közölte az agitátorokkal:   a terményt nem adja az oroszoknak. A kisebbik fiú rosszabbul viselte a nehezedő körülményeket, ezért disszidált Amerikába. Gulyás Imre szeretett volna fém- vagy gépipari tanulmányokat kezdeni, de  otthon annyira belemerült a teendőkbe, mígnem azon vette észre magát, hogy nagyon megkedvelte. A nem sokkal azelőtt nősült ifjú a deportálást csak azért úszta meg, mert megígérte a rendőrkapitánynak, másnapra elhagyja a házat, és apósához költözik. Vagongyárban dolgozó bátyjával nem foglalkoztak, és a kitelepítési rendelet visszavonása után a többi családtag hamarosan visszahurcolkodott. De essen szó a családfőről is, akinek a gazdaság igazgatása mellett jutott ideje a közéleti tevékenységre: a volt csornai bíró 2010-ben kapott posztumusz díszpolgári címet városától. Gulyás József meghatározó tagja volt az 1945-ben alakult nemzeti bizottságnak. Sok minden érdekelte, ezért egy félig-meddig siket mérnöktől tanulta meg a vízelvezető rendszer szintezését, s tudományával a környező községeket is segítette.

Mikor az állatállomány gyarapodott, a családtagok a ház első részébe költöztek, a hátsó szoba-konyhás lakást pedig kamrává alakították, mert kellett a hely a gabonának. Néha a szárazság tizedelte meg a termést, máskor meg a víz vitt el mindent, de a jobb esztendőkben egy katasztrális holdon 18 mázsa búza termett, ami akkoriban szép eredménynek számított. Az 1930-as évekből származó Hangyanaptár szintén a Gulyás Imre által felidézett korról árulkodik, amikor gondosan feljegyezték a gazdaságban történő jelentősebb eseményeket. A rubrikákban megörökítették az állatszaporulatot, és a betakarított takarmány mennyiségét. Az akkori kalendáriumok a mai kor emberének a nagy ünnepekről is mesélnek, a vásárokat pedig külön cédulán jelölték meg, és a szórólapok elődjének tekinthető reklámhordozókat a legforgalmasabb helyekre függesztették ki.

Akkoriban is voltak kölcsönfelvételek, de aki nem jól sáfárkodott, az bizony könnyen belebukhatott. A csornai Gulyás família ilyen segítséghez sosem folyamodott, mert mindig a terméshez igazították a jószágok számát.  Az ember munkája és a föld adománya az állaton keresztül hasznosult, hiszen a család az állomány értékesítésével tett szert némi bevételre. A Gulyás gyerekek emiatt sosem érzékelték a pénzszűkét, de a szorgalommal végzett tevékenység mellett szükség volt az édesapa megfontolt beosztására, akinek a különböző szervezetekben vállalt pozíciója sokszor inkább csak kötelezettséggel járt, ezért nem gyarapította a családi kasszát.
A Csorna várossá nyilvánításának 40. évfordulója alkalmából emléklappal elismert Gulyás Imrének négy gyermeke született, s hét unoka aranyozza be mindennapjait. A 83 éves gazda a mai napig 17 hektáron gazdálkodik, s a szántás java részét maga végzi, de a betakarításhoz azért igénybe veszi a családtagok segítségét. Miért szorgoskodik még mindig ennyit? – Muszáj! Ha nem dolgozhatnék, beteg lennék – jött a kézenfekvő  egyszerű válasz, de azért egyre gyakrabban eszébe jut, hogy át kellene adni nagyobbik fiának, aki szintén gazdálkodik.