A kolera idején fekete kereszttel jelölték meg a házak homlokzatait

A kapuvári kórház létrejötte utáni években az orvosláshoz értő személyzet szinte úgy fogdosta össze a betegeket, akik akkoriban még ritkán vették igénybe az intézmény segítségét. Ez különösen veszélyes helyzetet idézett elő a 1892-es ázsiai típusú kolerajárvány idején. A településen az adakozásoknak, a különböző felajánlásoknak köszönhetően, mai értékre átszámítva kb. 12 millió forintnak megfelelő összeggel vették fel a harcot a betegséggel szemben.

A félreértések elkerülése érdekében Pavlóczki Béla legutóbbi televíziós nyilatkozatát rögtön egy cáfolattal kezdte: Még véletlenül sem vonható egy az egyben párhuzam a napjainkban dúló koronavírus, illetve az általa ismertetett, 1892-ben elterjedt kolerajárvány között. A történész állítását a következőkkel indokolta: A mostanitól teljesen eltérő közegészségügyi állapotok uralkodtak a 19. század vége fele Kapuváron, ahol az akkori életszínvonal is nagyban különbözött a jelenlegitől.

E felvezető után jogosan merülhet fel a következő kérdés: Akkor mégis miért került elő ez a téma? Íme a magyarázat:
Amikor március közepén hazánkban kihirdették a veszélyhelyzetet, a történelemtanárnak rögtön eszébe jutott, hogy volt már ehhez hasonló helyzet a dualizmus időszakában. Történetesen a karantén alá kerülő településen akkor is be kellett zárni az oktatási intézményeket.
A baktérium okozta kolerajárványnak két típusa ismeretes: az európai és az ázsiai. Előbbi nyaranta, akkor is inkább a szezon vége fele terjed el, utóbbi viszont egész éven át tizedelte a lakosságot.
– Magát a betegséget India környékéről eredeztetik, és ie. 400-ból származik az első feljegyzés róla – mondta Pavlóczki Béla. Az egy-két napos lappangási idő után felbukkanó betegség is rendkívül gyorsan terjedt. Előfordult, hogy néhány óra alatt éreztette hatását rendkívül intenzív hasmenést, hányást idézve elő. A kiszáradás elkerülésére a 19. században azt tanácsolták, hogy figyeljenek oda a megfelelő táplálékbevitelre, valamint a tisztálkodásra, és a fertőzötteket ugyanúgy mint manapság, karanténba helyezték.

– Kapuváron nem vették komolyan a kezdetben a kolerát, és négy nap alatt huszonhárman betegedtek meg a kórtól.
A fertőzött betegeket előszeretettel látogatták a szomszédok. A kereskedők a gazdasági előnyöket előtérbe helyezve nem akarták elfogadni a vásárok felfüggesztését – mondta Pavlóczki Béla.

A 6085 lakosú, Gartával egybeépült Kapuváron 1887 januárja óta működött kórház, ami fontos tényező volt a közegészségügyi viszonyok szempontjából. A fővárosból elterjedő kolerajárvány jeleit 1892. november 8-án mutatta először egy kapuvári bőrgyári munkás. A 62 éves tímár egészségi állapota rendkívül gyorsan romlott, aki ezt követően nagyon hamar elhalálozott. Miután kimutatták a kórokozót, Sopron vármegye alispánja elrendelte egy barakk kórház létesítését, ezenkívül betiltotta a heti vásárokat, illetve intézkedett az oktatási intézmények bezárásáról is. Ezzel egy időben létrehozták a népkonyhát, ahonnét meleg étellel látták el a rászorulókat.

A kolerajárvány kórokozóját 1884-ben Robert Koch német mikrobiológus azonosította, tehát amikor Kapuváron is elterjedt a betegség, Európa-szerte kész forgatókönyvek voltak már a védekezésre vonatkozóan. Az egykori Sopron vármegye területén Sopron és Csorna volt az első két olyan település, ahol tudták, hogy mit kellene tenni egy esetleges megbetegedés esetén.
Igyekeztek tisztán tartani az ivóvízvételi helyeket, hiszen akkoriban nem volt vezetékes ivóvíz. Az emberek kutakból merték a ki a vizet, Kapuváron például a Kis-Rábából jutottak hozzá a szomjoltóhoz.
A járvány kitörésekor Kapuvár elöljárósága közleményben tudatta az emberekkel, hogy tilos a Rába vizét inni, a kútvizet pedig csak forralás után fogyaszthatják.
A település főorvosa által vezetett közegészségügyi bizottság felügyelte Kapuváron a vízvételi helyek tisztán tartását. A szakemberekből álló csoport hamarosan átalakult járványbizottsággá, és még a karhatalmi erők segítségét is igénybe vették a határozataik betartása érdekében.
Szintén az intézkedések közé tartozott, hogy lovas kocsikat helyeztek készenlétbe a betegek szállítására.
A kolerával fertőzött személyek házainak fehérre meszelt homlokzatát nagyméretű fekete kereszttel jelölték meg. Onnantól kezdve mindenki tudta, hogy ezt az épületet ajánlatos nagy ívben elkerülni.

A járvány végéről szóló felhívást november 19-én tették közzé, de a korlátozó intézkedések még néhány napig érvényben maradtak. A feljegyzések szerint Kapuváron 28-an kapták el a kórságot, és 15-en hunytak el a betegségben. Milyen tanulságokkal szolgált a kolerajárvány? Hogy biztosítva legyen a tiszta víz, a millennium évében elkészült az első artézi kút, s mivel a házakban még nem volt lehetőség a tisztálkodásra, felfejlesztették a települési gőzfürdőt, ezenkívül községi orvosi státuszt létesítettek

Bármikor üti fel a fejét egy világjárvány, mindig jelentős megpróbáltatások elé állítja az embereket, a mindenkori vezetőktől pedig felelősségteljes döntést igényel a veszélyhelyzet megállítása. A mai kor emberének viszont óriási segítséget jelent a bajban, hogy fejlett kommunikációs eszközök állnak a rendelkezésre. A tárgyalt időszakban a lakóházak még telefonos összeköttetéssel sem rendelkeztek, ezért utcai plakátokon keresztül tájékoztatták az embereket.