A legendás hősök már életükben halhatatlanná válnak

Aki életében olyan jelet, üzenetet hagy az emberiségre, amely örök tanulságul szolgál, azon nem foghat a múló idő. – Sorsukban milliók ismerik fel vágyaikat, törekvéseiket, és látják meg sikereiket vagy kudarcaikat. Ezért mondhatjuk el a hősökről, hogy arcuk mindannyiunk arca, és ha rájuk pillantunk, szinte magunkat látjuk – mondta el gondolatait a Beleden megrendezett 1956-os ünnepségen Tompáné Balogh Mária. A polgármester a folytatásban arra utalt, hogy akik vállalkoznak a nagy tettekre, sosem önmagukért, hanem a meg nem született jövőért teszik.
Az ünnepi szónok szerint nem is olyan egyszerű a forradalom és szabadságharc időszerű üzenetét összefoglalni, mert aki ezen fáradozik, azt könnyen kettős érzés kerítheti hatalmába: lehet örülni a kivívott szabadságnak, de keserűséget okoz az elvesztett függetlenség. Világra szóló győzelemről, ugyanakkor maga alá gyűrő vereségről beszélhetünk ’56 kapcsán, amely kettős gondolatokat nem a képzelet szülte, hanem maga a véres valóság. – Mégis jóval több okunk van örülni, mert 1956-ra utalva olyan történelmi eseményre emlékezünk, amelyben a jó és a rossz egyértelműen elvált egymástól. Mi, magyarok, a jó oldalon álltunk! – reagált Tompáné Balogh Mária. Fel kell ismernünk az egyetlen járható utat, mely nem választás kérdése. Ezek azok a pillanatok, amikor feketén-fehéren elválik egymástól a hős és az áruló. 1956 nagyrészt a fiatalokról szólt, mert ők voltak azok, akik a leghamarabb küzdötték le félelmüket, és érezték meg a szabadság friss levegőjét.