A magány megkeseríti, a közösség viszont megduplázza az örömöt

Húsz évvel ezelőtt levélben keresték meg a település idősebb lakóit, hogy lenne-e kedvük csoportos formában tevékenykedni. A felhívásra hatvannégyen reagáltak, és az első alkalommal megrendezett összejövetelen  megalapították a Jobaházi Őszikék Nyugdíjas Klubot. Az idei jubileumi ünnepséget népes baráti társaságban töltötték, mert elhívták azokat a vendég klubokat, akikkel szinte testvéri kapcsolatot alakítottak ki. A jobaházi idősek a műsoros rendezvények, a megemlékezések és az év közbeni ünnepek alkalmával rendszeresen találkoznak a bogyoszlói, a farádi, a kisfaludi és a rábatamási nyugdíjasokkal. A csoport működését életre hívó Tóth Mihályné a falu sokat látott polgárainak programjairól is beszélt: A jobaházi éltesebb korúak évente egyszer kirándulnak, de az idősödő tagság miatt nagyobb távolságra nem vállalkoznak, ezért inkább a környék nevezetességeit tekintik meg. Ezenkívül mi vonzza a klub tagságát a rendszeres találkozókra? A polgármester szerint a közösséghez tartozás igénye nagy összetartó erő, és az idősebbek szeretnének részt vállalni sorstársaik életéből, hogy legyen, aki figyel rájuk, akivel megoszthatják mindennapjaik eseményeit.

Németh Nándorné alapító arról a sok örömről beszélt, amelyet a nyugdíjasklub jelentett neki és társainak két évtizeden át. Ha nyugdíjas rendezvényről van szó, akkor szinte biztos, hogy a fiatalság is megjelenik a színpadon, mint ahogy a húszéves jubileumát ünneplő jobaházaiaknál is történt: az óvodások részéről Cseh Vörös Márton verssel, az iskolások közül pedig Kajos Katrin énekével köszöntötte az időseket. A vendég klubok tagjai pedig színes műsorukkal, vers-, néptánc-, és népdalcsokorral kedveskedtek az egybegyűlteknek. Tóth Mihályné végül azt kívánta a jelenlévőknek, hogy találják meg egymásban az örömöt, a rendezvényekben a kikapcsolódást, és hosszú ideig őrizzék meg a barátságokat