A magyarság hogyan törekszik az életre?

Amennyiben Tompáné Balogh Mária emlékezete nem csal, legalább öt alkalommal érkezett nagy személyszállító buszt  megtöltő társaság az erdélyi testvértelepülésre, de ennél kisebb járművel is érkeztek már vásárosfalusiak a nyárádmenti tájegységre. A távolság nem akadály, ezért mindig megoldják, hogy találkozhassanak külhoni barátaikkal.

Aki ismeri a másik örömét és bánatát, az biztos, hogy közel került „testvéreihez”.
Vásárosfalu és Székelyvaja  2000-ben indult testvérkapcsolata semmiképp sem mondható szokványosnak, mert azon túl, hogy az érintettek rendszeresen találkoznak, az itteni és az erdélyi családok  lassan „összenőnek”. – Nagyon szívesen jövünk ide, és tudjuk, hogy ti is nagyon szívesen fogadtok bennünket – mondta a 175 fős kis rábaközi településről érkezett utasok csoportvezetője, aki szerint külön jó, hogy az ismertség révén nem csak az önkormányzat, hanem a családok is összekovácsolódnak. A találkozók egyáltalán nem protokolláris jellegűek, hiszen a partnerek év közben is keresik egymás társaságát telefonon vagy e-mailben. Mivel a Vásárosfalun élő Tompáné Balogh Mária a rendezvényen majdhogy nem kettős minőségében volt jelen, beledi polgármesterként is elmondta egyik óhaját: sokat dolgozom azon, hogy Beled és Ákosfalva között is ilyen kapcsolat alakuljon ki! Szerinte minél nagyobb a település, annál nehezebb ennyire közel hozni egymáshoz az embereket. A megszólaló arra emlékeztetett, hogy Vásárosfalu küldöttsége idén májusban jelen volt az ákosfalvi községháza ünnepélyes avatóján, s ennek kapcsán elhangzott, hogy erdélyi barátaik újabb megoldandó feladat előtt állnak: szeretnének ravatalozót építeni a nyárádi térségben. A támogató szándékot tett követte: a vásárosfalusiak szeretettel nyújtották át azt a pénzadományt, amit a székelyvajai református egyházközség megsegítésére gyűjtöttek.

– Olyan kapcsolatot alakítottunk ki, amely hosszú éveken keresztül építi a faluközösséget és ápolja magyar értékeinket – fogalmazott Osváth Csaba polgármester, majd megköszönte a Magyarországról érkezett vendégek anyagi hozzájárulását. Szerinte lehetőleg minél több turistának, ismerősnek és barátnak kell Erdélybe utaznia ahhoz, hogy megtapasztalja: „a magyarság hogyan törekszik az életre”. Az elöljárók közül is egyre többen felismerik a testvértelepülési kapcsolatok jelentőségét. – A viszontlátásig jó egészséget, és mindenkinek békességet kívánok. Adja Isten, hogy még sokszor találkozzunk! – tette hozzá.