A Díszmadár Tenyésztők Csornai Egyesülete évente megrendezi a nemzetközi kiállítást a városban, ahova olyan hazai és külhoni „madarasok” érkeznek, akik szintén elvárják saját bemutatóikra a mindenkori vendéglátót. A csornaiak idén Zalaegerszegre és Kisbérre utaztak viszontlátogatásra, és az év hátralévő részében Veszprémbe, valamint Sopronba várják őket. Szombathelyen kétszer lesz találkozó, de Szlovákiába is készülnek
![](/admin/kepek/hirek/2012382106.jpg)
még ebben az esztendőben.
Pölöskei Csabától sok odafigyelést és munkát követel az egyesület alelnöki teendőinek ellátása, bár valamennyien önkéntes alapon végzik tevékenységüket. Interjúalanyunk szerint még aktívabbá lehetne tenni a csapat életét azáltal, ha a feladatokból többen kivennék a részüket. Csaba hobbija egészen fiatal éveire vezethető vissza, hiszen gyermekkorában sok időt töltött nagynénje és annak férje házában, s mivel náluk mindig rengeteg állat volt, megkedvelte a velük való foglalatosságot. Németh István (akinek emlékére rendezik a kiállításokat) többek között fácánokat, fürjeket és papagájokat tartott, az egyesület alelnöke pedig az utóbbit tenyészti több mint tíz esztendeje. A madarasok nagy családot alkotnak, és amikor Samu János, valamint Király László azzal a szándékkal kereste meg, hogy alkossanak csapatot, örömmel igent mondott.
A papagáj nemcsak a színe miatt, de a jelleméből adódóan is a madárvilág bohóca – mesélte Pölöskei Csaba, aki szerint a kis- és nagytestűnek egyaránt megvan a maga szépsége. A laikusok között talán a hullámos-, a nimfa-, a jákó és a kékhomlokú amazonpapagáj a legnépszerűbbek, de mindegyikben lehet találni valami izgalmasat. A
![Ifj. Pölöskei Csaba](/admin/kepek/hirek/2012382105.jpg)
királypapagájoknak nagy helyre van szükségük, mert rengeteget repülnek. A szárnyasok vitamindús étkezést kívánnak, benne a szezonális zöldségekkel, gyümölcsökkel. A madártartóknak ügyelniük kell arra, hogy ne adagolják túl a finom falatokat kedvenceiknek, mert könnyen elhízhatnak, ami pedig az elhullásukhoz vezethet. Pölöskei Csabának mind a közel négyszáz fajta papagáj tetszik, ezért nem kell semmiféle különleges motivációra gondolni az egyes típusok kiválasztásánál, és ha tehetné, valamennyit beszerezné magának. A csornai tenyésztőnek eleinte csalódást okozott, hogy a nemes papagáj tojója második kicsinyét faképnél hagyta, de a próbálkozás meghozta a gyümölcsét, és sikerült továbbszaporítania.
A kézzel nevelt fiókák az őt tápláló embert nem madárnak nézik, sokkal inkább maguk akarnak a homo sapienshez hasonlítani, s épp ezért tanul meg olyan könnyen beszélni.Az árván maradt fiókákat a gazdának kell felnevelni, ami az első időkben inkubátoros elhelyezést is jelent. Ott jártunkkor épp egy négynapos nemes „papagájbébi” szorult rá a gyors segítségre, mert szülője közönyösen viselkedett vele szemben. A csöppnyi, remegő csupaszságot kézzel táplálta a „pótpapája”, de szerinte manapság ez már nem olyan bonyolult feladat, hiszen készen kapható az a nevelőtáp, amit vízzel vegyítés után fecskendővel lehet a madár begyébe beadni. Csaba családja is beszáll a tizenegy hetes nevelési periódusba, és megosztják egymás közt a feladatokat. El is kel a segítség, hiszen a fióka az első néhány napban csecsemő módjára igényli a támaszt: két-két és fél óránként kell etetni éjjel-nappal. A kb. kilenchetes tollas madárka már kikívánkozik a keltetőgépből. A tenyésztő fia, Csabika nagyon lelkesen beszélt a színpompás állatokról, és alig várja, hogy édesapja beszerezze legújabb barátját, a lóri papagájt.
Az egyedül tartott, szelíd, kézhez szoktatott madár valóban képes az emberi beszéd utánzására, akár több száz szó erejéig is. Ráadásul az adott kifejezéseket a megfelelő időben, illetve helyzetben tudják használni, ami sok örömet okozhat a gazdájának. .A madarak eredeti hazájukban üldözött állatnak számítanak, mert a gabonatáblákon csapatokba verődve nagy kárt okoznak, ezért lehet, hogy jobban járnak a befogott példányok, mert ugyan nem élhetnek teljesen szabadon, de a biztonságos környezetben a család kedvencévé válhatnak.