A pedagógus pályát ismerték el a Csorna Szolgálatáért Díjjal

Pődör Pálné figyelt fel először az egyik iskolai színdarabban éneklő lányra, s Gizi néni hatására a szülők beíratták a zeneiskolába. Ott Molnár Lászlóné fuvolatanár vette szárnyai alá az ifjú tehetséget, és ő szintén a zenei pályát javasolta tanítványának, de a sors mást tartogatott számára, mert nem vették fel a zeneművészeti szakközépiskolába jelentkező diákot. Hosszas tanakodás után jött az elhatározás: pedagógus lesz. Közvetlenül érettségi után helyezkedett el Dörben, a főiskolát pedig munka mellett, levelezőn végezte el. Nehéz évek vártak a tizennyolc éves fiatalra, mert nála alig pár évvel fiatalabb tanítványokat kapott. A kezdő nevelő három szép esztendőt töltött  a falusi iskolában, ahol Szalay Béla igazgató, valamint a kollégák mind a segítségére voltak. A főiskolai oklevél átvételét megelőzően Tudósné Tóth Mária a csornai Rákócziban folytatta pedagógus pályafutását. Ez jelentős váltás volt az életében, hiszen a héttagú tantestülettel dolgozó kisiskolából lényegesen nagyobb, városi intézménybe került. Az újonnan felvett tanítót Király Lászlóné, Nelli néni mellé helyezték napközis tanárnak, aki szinte lányaként fogadta és támogatta őt a kezdésben. De sokat köszönhet Kozma Józsefné, Gizi néninek, aki mellett tíz éven át dolgozott az iskolaotthonban.
Marika akkor váltott ismét, amikor felkínálkozott a lehetősége, hogy napközis státusát  “rendes”tanítói állásra cserélje. A harmadik évfolyamba járó gyerekeket bízták rá a Széchenyiben, a rá következő évben pedig az elsősök tanító nénije lett. Nevéhez fűződik az ún “nagyfelmenő rendszer”bevezetése, vagyis négy évig tanította a nebulókat. Több mint tízesztendős ténykedése után következet be az a kellemetlen eset, amelyről azóta sem beszél szívesen (város- és pártpolitikai érdekek húzódtak meg az ügy mögött), de a lényeg, hogy hivatásból indítva követte osztályát a város másik általános iskolájába, ahol szeretettel és megértően fogadták őket. A nehézségek leküzdésében sokat jelentett számára a kollégák befogadó magatartása, a gyerekek szeretete, valamint a szülők kitartó támogatása.
Tudósné Tóth Máriát a zene szeretete azóta is kíséri, ezért idestova negyven esztendeje szíves örömest énekel a csornai Bárdos kórusban. Mint ahogy sokan, ő is Nagy Kálmán gyermekkórusában került közelebb a daloláshoz. A közéleti szerep sem áll tőle távol, ezért aktív szervezője volt a Szülőföldünkért Egyesület  évente megrendezett “Minimax”napi rendezvényének.
A városi elismerés hírére vegyes érzés kerítette hatalmába: örült is meg nem is. A kitüntetést megtisztelőnek találta, de kétség merült fel benne, hogy valóban megszolgálta-e a címet. - Egyébként nagyon jó érzés számomra, a városban bárhova megyek, ismerősök rám kiabálnak, megállítanak és gratulálnak. Ezúton is köszönöm Csorna polgárainak  a szeretetet - fogalmazott a díjazott pedagógus.