A rendszeres háziorvosi vizit nehezen pótolható mással

Dr. Antal Miklós alapvetően a természettudományok felé orientálódott, mert érdekelte a biológia, a fizika és a kémia. Rögtön felvételt is nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1996-ban fejezte be tanulmányait. Első munkahelye a mentősök győri rohamkocsi-szolgálatánál volt, majd 2002-ben letette az oxyológiai, négy év múlva pedig a háziorvosi szakvizsgát. 2004. január 1-je óta ellátja Szilsárkány vegyes (felnőttek és gyermekek)praxisú háziorvosi teendőit, melyhez Sopronnémetit és Pásztorit is hozzácsatolták. Az utóbbi településen lévő Felnőttkorú Fogyatékosok Otthonában mint intézeti orvos tevékenykedik, s mellette részt vesz a csornai központi ügyeletben is. Dr. Számtartó Zoltán távozása után beadta pályázatát a csornai egészségházban működő háziorvosi állásra, amiben az is motiválta, hogy feleségével a városban találtak lakást. Az emberekkel való ismerkedés és az új informatikai háttérre való átállás miatt eleinte döcögősebben ment a munka, de azóta sikerült leküzdenie az átmeneti problémákat. Dr. Antal Miklós a közeljövőben szívesen szerepet vállalna a nála fiatalabb rezidensek képzésében.
Felelősség szempontjából nincs lényeges különbség a taglalt szakterületek között, de a mentőorvosnak már a diagnózis felállítása előtt be kell avatkoznia, a háziorvosnak talán több mérlegelési lehetősége és ideje van a megfelelő kezelés kiválasztására. A háziorvos a bevált, jó minőségű és az eredeti gyártótól származó generikus gyógyszereket preferálja, ezért sokszor bizalmatlan az ismeretlen hátterű, hasonmás szerekkel.  Különösen veszélyesnek tartja, hogyha a betegek a – más szempontból rendkívül hasznos – világhálóról szerzik az információkat, és öngyógyításba kezdenek. A szakorvos nem tartja célravezetőnek azt sem, ha a beteg rapid látogatást tesz az ügyeleten, és úgy gondolja, ezzel panasza gyors megoldásra lelt, viszont a baját később sem vizsgáltatja ki alaposabban, tehát kimarad a gondozási rendszerből. 
Dr. Antal Miklós megjegyezte: Az orvos sok kudarcot és sikert megél, de nem lehet teljes mértékben közömbös a beteg személyekkel szemben, ugyanakkor túl kell tennie magát a reménytelennek tűnő eseteken, mert az élet megy tovább és várja a következő páciens. (2012.03.14.)