A szabadságot meg kell szolgálni!

Szerencsére ma már nem kell attól tartani, hogy ártatlan civilekre célzó tankok dübörögnének az utcákon, mert szabadabb világban élünk. – Nem fordulhat elő, hogy erőszak, kegyetlenség, hazugság uralkodjék a szabadságra született nemzet fölött – mondta Tompáné Balogh Mária. A  világ embertelenné válása ellen vívjuk meg mindennapi harcunkat. Éppúgy, mint akkor, a szabadságunk a tét, mert az emberhez méltó élet a függetlenségben gyökerezik – hangzott a szónoklatban.
Az 1937-ben született Eckrich Béla 1956-ot szintén jeles dátumnak tartja, mert másodszor kapott lehetőséget az életre. A  mosonmagyaróvári akadémia második évfolyamára járó 19 éves fiatal  szemtanúja volt a sortűznek, melyben hat társa vesztette életét. A Szentháromság téren gyülekező békés megmozduláshoz csatlakoztak a gimnazisták, az egyetemisták és a helyi munkások. Mindössze annyit kértek, hogy távozzanak a szovjet csapatok, és távolítsák el a vörös csillagot. A közel kétezer fősre gyarapodott tömeg a határőrlaktanya elé vonult, ahol a géppuskafészekben elhelyezkedő katonák puskaropogással válaszoltak. Eckrich Béla a csoport közepetáján helyezkedett el, de az első sorban állók közül sokan halálos sérülést szenvedtek. Másodszor is rálőttek a futva menekülő emberekre. A szétdobált kézigránátok szintén több áldozatot követeltek. Egyesek száz körülire teszik az elhunytak számát, akik között diákok és bejáró dolgozók is voltak. Eckrich Bélát ennyi év távlatából is fájdalommal tölti el a sortűz.