A szavak furcsa teremtmények

A csornai Széchenyi iskola csapata 2009-ben első helyezést ért el a Széphalmon megrendezett Kárpát-medencei magyar tájnyelvi vetélkedőn. A többnapos megmérettetésre szinte az ország valamennyi részéről beneveztek a tizenévesek, de a határon túlról is érkeztek fiatal versenyzők. Az Írók Alapítványa az első rábaközi tájnyelvi vetélkedő helyszínéül a csornai Széchenyi iskolát jelölte meg. A programon részt vett a házigazda csapata, továbbá a csornai katolikus általános iskola, de érkeztek versenyzők Mihályiból, Kapuvárról, Rábatamásiból, Bősárkányból és Szilból is.
Gecsei Edit közoktatási szakértő  abban reménykedik, hogy mire a téma iránt érdeklődők újból találkoznak, a tájnyelvi kultúra a mostaninál is nagyobb  figyelmet kap. Bizakodását alátámasztja, hogy a tárgykör már az érettségi tételek között szerepel. Kónya Tamásné igazgató szerint a magyar kultúrkincset minden egyes régió gazdagítja. A cicege vagy lapcsánka kifeje-
zéseket ma már nem mindenki érti, de a nép
rendkívüli találékony volt, és valamennyi korban megtalálta a megfelelő szófordulatot.
A tájnyelv az anyanyelvi többlettudás – fogalmazott Mezey Katalin József Attila-díjas költő, az Írók Alapítványának elnöke. Dr. Kiss Jenő mihályi származású nyelvész professzor megdicsérte a versenyzőket, mert az izgalmat leszámítva mindenki hozta a maga formáját, ráadásul úgy, ahogy azt a felkészítők elképzelték. A szigorú ítész természetesen észrevette a hibákat, de a jó szándékot szintén méltányolta. Ezenkívül részt vett a zsűri munkájában  Gecsei Edit, a Széchenyi iskola magyartanára.

Tompos Réka a Rábaközben hallott vidám történetek közül mesélt el egyet, mely szintén része prózai népköltészetünknek. Leffler Bernadett a Hanyban látható, és emiatt a népi mondákban gyakran fel-felbukkanó lidércfény csodájáról beszélt ízes tájszólásban. Véber Réka a nagymamájától hallott történetek közül adott néhányat, melyekben a földszigeti Mária-szobor kalandos megkerülését mesélték régen az idősebbek, valamint a falubeli boszorkányról szólt a történet. Chapó Krisztián a szájról szájra öröklődő mondák közül választott ki egyet, melyben a híres rábaközi betyárról, Sobri Jóskáról szólt a história. Kohut Balázs jól érzi magát, ha vidám történetekkel szórakoztathatja a közönséget, ezért a hatodikas fiú a Timaffy László gyűjtésében megjelent huszárok kalandos történeteinek elbeszélésébe kezdett. A nagyot mondó legények  históriája lekötötte a hallgatóság figyelmét.