A szombathelyi premontrei gimnázium újraindításának 20. évfordulójára emlékeztek Csornán

Horváth Lóránt Ödön nem csak tanulója, hanem újraindítója volt a szombathelyi premontrei gimnáziumnak. A nyugalmazott prelátus a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Csornai Csoportja által szervezett előadáson a közelmúlt húsz esztendejét foglalta össze.

A Magyar Katolikus Egyház, és ezzel együtt a Csornai Premontrei Apátság számára mindig egyértelmű volt, hogy tenni kell a jövőért. Az apátsághoz alapításától hozzátartoztak a különböző korok iskolái, mint a szombathelyi gimnázium.
– Plébániai, kolostori iskolák, később pedig reálgimnázium kezdte meg működését, de 1802-től vált ezt a folyamat létkérdéssé, s maradt is fenn százötven esztendőn át – mondta bevezetőjében Heiter Róbert Gottfried. A prelátusi titkár szerint nemcsak a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium történetének első százötven éve izgalmas, de legalább ennyire érdekesek a közelmúlt húsz évének a változásai is. A rendszerváltozást követő eufóriában korántsem volt mindenki számára egyértelmű, hogy az egyházak hajdan volt intézményeit vissza kellene venni. Az akkor és ott történtekről Horváth Lóránt Ödön beszélt, hisz számára utóbbi sosem volt kérdés. A KÉSZ előadáson elhangzott: a gimnázium újraindulását kemény többéves harc előzte meg, melyről a premontrei apát tartott előadást.
– Amikor megkérdezik tőlem, hogy milyen szerepem volt az újrakezdésben, a következőt szoktam mondani: csak azt lehet újra kezdeni, ami már egyszer elkezdődött. A szombathelyi gimnáziumot nem én építettem, én csak renováltattam és sok egyébbel foglalkoztam. Az ország egyik legszebben rendbe hozott épülete, melyet utódom, Fazakas Zoltán Márton perjel tovább modernizálja. Persze amit közben elvittek, azt már nem tudjuk visszahozni eredeti helyére.
Amikor megjelent a törvény, hogy a katolikus egyház a tőle elvett gimnáziumokat visszakérheti, már állami iskolák működtek az épületekben.
– Megint csak azt kell mondanom, hogy a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium alapjaiban volt jó, mert szellemisége a premontreire épült, különösen a nívó és a fegyelem tekintetében. Húzták–halasztották a visszaszolgáltatást – mesélte Horváth Lóránt Ödön. Hozzátette: a premontrei iskolákat elfoglaló intézmények akkora kárpótlási összegeket kaptak, hogy szerinte abból nyugodtan felépíthették az új iskolákat.

A gimnázium visszaadásáról folytatott tárgyalásokon mindig azzal érveltek, hogy kár lenne siettetni a jó hírű iskolának az átvételét. Ők ugyanis 1996-ra gondolták az átadást, de akkor is csak úgy, ha megfelelő helyet és kárpótlást kapnak.
– Több se kellett nekem, pedig én általában tudom magamat fegyelmezni, de ezt már nem bírtam ki. Nem egyedül küzdöttem a gimnázium visszaszerzéséért, mert mellettem állt mindig dr. Konkoly István nyugalmazott püspök, aki harciasabb volt, mint én – folytatta visszaemlékezését a csornai prelátus. Szerinte túlzás, hogy a várost a nagy múltú premontrei tanító rendtől féltették. A küzdelem a Nagy Lajos Gimnázium tanári karával folytatódott tovább: egy részük közös épületben képzelte el a további működést, míg a többiek külön szerettek volna lenni.
Még lakossági fórumot is szerveztek Szombathelyen, hogy megkérdezzék az embereket: Szüksége van-e a városnak a premontrei gimnáziumra.
– Hát ilyen rendszerváltás volt! Expressz levelet írtam Szombathely vezetőjének, hogy tekintsen el a fórumtól, mert botrány lesz. Mégis megtartották, de felvonultak a premontrei rendi diákok, így szóhoz sem juthatott az ellenzék.
Végül engedniük kellett a nyomásnak, ezért 1994-ben megindulhatott a premontrei gimnáziumban a tanulók oktatása–nevelése. A következő éven kikerült az épület falára a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium táblája.