A tehetséget a közösség hasznára kell fordítani

– „Legyen béke, szabadság és egyetértés". Ezen szavakból fakadt az 1848-at megelőző évtizedekben egy új Magyarország lehetősége. S mindez úgy, hogy reformkori nagyjaink tudásuk, tehetségük legjavát adták. Nyelvújítóink, íróink, költőink az anyanyelvüket, amelyen ma is mesélünk gyermekeinknek – fogalmazott Major Jenő, Beled polgármestere a március 15-e alkalmából rendezett ünnepségen.

– A mai nap olyan alkalom, amelyen nemcsak magunkat, de a lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük, hiszen ha van szép és reménykeltő ünnep, akkor nekünk magyaroknak március 15-e mindenképpen az. Együtt emlékezünk azokra a bátrakra, akik a 170 éve kezdődött eseményekkel Magyarországot az európai politika fő színterévé tették. Március 15-e olyan nap, aminek emlékét egy egész nemzet mindörökre a szívébe zárta. Hiszen 170 éve generációkon keresztül mindannyiunknak ugyanazt jelenti: a szabadságot, az új lehetőségek eljövetelét, a társadalmi felemelkedés lehetőségét – fogalmazott Major Jenő az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alkalmából rendezett városi ünnepségen.
Beled polgármestere arról beszélt, hogy ahányan vagyunk, annyiféle értelmet hordoz és érzelmet vált ki belőlünk az ünnep. – Kinek a forradalom, és leginkább a szabadságharc ünnepe, kinek a lánglelkű Petőfi, kinek a szelídebb Arany vagy Jókai. Van akinek a mérsékeltebb Széchenyi, másoknak a harcosabb Kossuth. Egyeseknek a Nemzeti dal, másoknak a 12 pont. Kinek Görgey, kinek Bem tábornok. Kinek Pákozd dicsősége, kinek Arad a 13 vértanúval. 

– A forradalom és szabadságharc eseménydús napjai szűk másfél esztendőt ölelnek fel. A vértelen forradalom sikereihez, majd az eltaposott vérbe fojtott szabadságharcot követő polgári fejlődéshez azonban jóval hosszabb utat jártak be a '48-as bátrak, társaik és elődeik – hangsúlyozta a város első embere, hozzátéve: – Az 1848-as forradalmat megelőző néhány évtized Magyarország egyik legizgalmasabb korszaka volt, amely kor a reformkor néven került be a történelemkönyvek lapjaira. A korszak, amelyben nemzetünk az idegen hatalom ellen nem karddal és vérrel akart megküzdeni, hanem az ország és a lelkek felemelésével.
– A kreativitás, a világraszóló találmányok és világhírű alkotások időszaka volt ez, aminek során elődeink letették egy új polgári Magyarország alapjait. Ezen korszak eredményei, amelyek a társadalom minden rétege a főuraktól a városi polgárokon át a nincstelen parasztokig mindenki tudása legjavát adta, ez vihette sikerre a magyar forradalmat is. És ez jelentette a megtartó erőt a nemzet számára azután is, hogy szabadságharcunkat idegen hatalmak segítségével vérbe fojtották.
Major Jenő megjegyezte: 170 évvel az események után szabadon emlékezhetünk, ünnepelhetünk, de nem volt ez mindig így.
– Az eltelt időszakban a forradalom megítélése és így az ünneplés, a megemlékezés lehetőségei politikai kurzusoktól függően különbözött. Ma, amikor demokráciánkban immár harminc éve szabadon ünnepelhetünk, sajnálatos, hogy e nemes ünnepünk is átpolitizálódott. Az új demokrácia sajnálatos hozadéka, hogy pártjaink külön emlékeznek és híveik külön járnak ünnepelni. Pedig egy nemzeti ünnep olyan, mint egy családi ünnep, s hogy tudunk-e méltó módon részt venni rajta, nemcsak attól függ, hogy ki milyen kapcsoltban áll egymással, hanem hogy a hajdani sérelmekre való tekintet nélkül körül tudjuk-e ülni a nagy asztalt. Sajnálatos tapasztalat a széthúzás és ellenségeskedés magyar és magyar között. Ne legyünk egymás ellensége országunkban és városunkban sem, hiszen csak összefogva, egységben tudunk eredményesek lenni. A márciusi ifjak, Petőfiék, Kossuthék és Batthyányék példája minket is kötelez. Minden tehetségünket, akaratunkat és legjobb tudásunkat a közösség érdekében az alkotásra, jobbításra kell fordítanunk, és egyszer majd el kell számolnunk az elvégzett munkával, mert ahogy Széchenyi fogalmazott, az ember annyit ér, amennyit használ. Köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk, köszönöm, hogy meghallgattak.