A településrész ragaszkodik viszonylagos önállóságához

Az egyházközség 1999-ben fiatalítási szándékkal változtatta meg a testület összetételét. A rendszeres miselátogatók és a templom ügyeiben aktívan segítő helyiek közül nyolc-tíz olyan személyt ajánlottak a plébános figyelmébe, akik az ügyvivői munkában hasznára lehetnének a gyülekezetnek. A világi elnöki feladatokkal Horváth Bélát bízták meg, mivel a postás napi kapcsolatban van az emberekkel.
A templomi rendezvények mellett sok profán ünnepet is szerveznek, melyekre riportalanyunk szerint egyre kevesebben látogatnak el. Pedig a rendezők beleadják szívüket-lelküket, hogy minél színesebb szabadidős elfoglaltságot szervezzenek a helyieknek. A tapasztalatok szerint délelőtt többen megjelennek, de estére alábbhagy a lelkesedés. A postás a levelekkel és egyéb küldeményekkel együtt ilyen kis helyen a lakosság gondolatait is „kézbesíti”, ezért ismeri az érdektelenség okait: az idősek koruk miatt mozdulnak ki nehezen otthonról, a fiatalok viszont sokszor másra vágynak. –Olyan összejöveteleket nem lehet csinálni, hogy mindenkinek egyformán jó legyen – mondta Horváth Béla, aki úgy véli, hogy nem a kezdeményezőkkel van a baj, hanem a fogadókészség marad el. Szerinte falunapi rendezvényeikkel mindenkinek megadják a lehetőséget a részvételre, akár az előkészítő munkálatokra vagy épp a szórakozásra. Programjaikon az étel-ital nem hiányzik, a jó hangulathoz  pedig már csak a vidám emberek kellenének.

A néphit szerint az egykori úrnőről, Vica grófkisasszonyról elnevezett településrészen egyre több a megüresedő ház, melyeket nem tősgyökeres helyeik töltenek meg élettel. Horváth úr napjainkban is legalább három-négy olyan házról tud, melyet egy idő óta nem lakja senki. A máshonnan betelepülők sajnos kevésbé érdeklődnek a közélet iránt, ezért többnyire távol maradnak a rendezvényekről.
Ha már a közösségszervezés nehezen megy, a 180-200 főt számláló Vica jövőjéért aggódó helyeiek legalább az infrastruktúrát szeretnék fejleszteni. A kultúrházat ugyan hat-hét évvel ezelőtt felújították, de szigetelés nélkül a falak azóta beáztak. Épületeik és járdáik felújítását várják az önkormányzattól.
A vicai kézbesítő a beszélgetés során nem ok nélkül említette lakóhelyét többször is falunak, mert annak ellenére, hogy Beled ezen részét sokan csupán kertvárosnak tekintik, ők az egyesülés után is megtartották önálló identitásukat. A település eredetéről szóló krónikák tanúsága szerint a vicaiak társadalmi és gazdasági helyzete szélsőségektől mentes volt, így régen is a személyes érdemeik alapján értékelték egymást az emberek.

A Rábakecölön élő Gats Mihály három éve dolgozik a vicai katolikusok lelki nyugalmának megőrzéséért. A plébánosra bízott három hely – Rábakecöl, Páli és Vica – közül utóbbi a legkisebb közösség, aminek nagy előnye, hogy szinte mindenkit ismer. A beledi településrész lakói minden esztendőben örömmel készülnek az úrnapi körmenetre. A búcsú évente megtartott rendezvényként terjedt el a köztudtaban, pedig a templom védőszentjéhez kötődő ünnepségen a bűnöktől való teljes megszabadulás nyerhető el, a falunapnak (mai nevén kertvárosi napnak) viszont nincs egyházi jelentősége. Vica történetében harmadszor látták vendégül idén Pápai Lajos megyés püspököt, aki nemrég személyesen vett részt a  bérmálási ünnepségen. A plébános szerint ez különleges alkalom volt a „község” életében. Gats Mihály igyekszik megjelleni valamennyi egyházi és világi rendezvényen. Nézete szerint az összetartás lehet csak a jövő útja.