A téti faművészt a változatosság gyönyörködteti

A téti amatőr alkotó először a kővel próbálkozott, de annyira megkedvelte a fát, hogy azóta semmi áron nem mondana le róla.

Régen inkább a követ munkálták meg, de ahhoz sokkal nehezebb hozzáférni. A fa komoly szobrászanyag, ráadásul jobban megfelelt az igényeimnek, és külön öröm, ha látom a növény erezetét.
- A fa önmagában is szép. A juharból készült Rohanás című alakzatot rajz alapján készítettem. Mindig előre megtervezem, ami után jön a faragás és a csiszolás. Van, hogy ötször is átpolírozom, hogy visszakapjam azt a szépséget, ami a fában eredendően megvan. Olyan finom lesz a csiszolástól, mintha az ember selymet simítana végig – fogalmazott Németh János.

A hársfa szintén jó anyag a szobrászkodáshoz, ugyanakkor a hangszerkészítők által előnyben részesített sárgás-barnás árnyalatú hegyi juhar a legértékesebb, ezért nehezebb hozzáférni. Az amatőr alkotó nem feltétlenül követi mindig a rajzot, mert menet közben is megváltoztathatja az alakzatot, úgy, hogy a végére teljesen más formát ölt. Fát a fával lehet a legjobban polírozni – jegyezte meg Németh János –, például a juhart a vörösfenyővel. A faanyagot nem árt védeni a nedvességtől és a párától, ezért pasztával is lekezeli.

Az amatőr szobrász megjegyezte: Lehet, hogy a fafaragás kevésbé mozgalmas, mint esetleg más hobbi, de neki szüksége van erre a tevékenységre. Délután négy óra tájban hagyja csak abba, majd levezetőnek három-öt kilométert gyalogol a városban.
Németh János előszeretettel forgatja a népi motívumokat bemutató kiadványokat, de sosem másolja azokat, ezért munkái mind különbözőek. – Meg kell őrizni a régi korok mintázatát, de érdemes megújítani azokat. Már az is felbosszant, ha a virágok ugyanolyanok az egymást követő faragásokon, ezért ha észreveszem, az utolsó pillanatban is végrehajtok rajta valamilyen apró változtatást. Ami biztos, hogy a faanyag határolja be a majdan készülő mintát.
A megmunkáló szerszámokat maga készítő téti nyugdíjas fafaragó technikáját magas szintre fejlesztette, de munkáit a szakmai zsűri mégsem ismeri el népművészeti terméknek, mert például a díszdobozok belsejét nem kézzel szedi ki. Németh János fiatalabb korában gyakran kirándult, melyek alkalmával meglátogatta a környéken élő kézműveseket: a döri fazekast, a bogyoszlói fafaragókat, a höveji csipkekészítőket. A bogyoszlói néhai Kiss Ernő jó barátja volt, ezért sokszor megfordult nála. 

Az amatőr alkotó egyik nagy problémája, hogy munkásságának egyelőre nincs követője. Unokája megpróbálkozott a faragással, de hamarosan feladta, mert rájött, hogy nem neki való tevékenység.
Mi motiválja szüntelen? Mint mondta, szüksége van az alkotásra és a vele járó sikerélményre, különben enélkül elfásulna. – A fiatalok nem érdeklődnek a fafaragás iránt. Megvan a laptop meg az okostelefon, és inkább azt nyomkodják. Tennék is egy felhívást! Ha bárkit érdekel ez a dolog, keressen meg nyugodtan, mert nemcsak ez az egy munkaasztalom van – mondta lelkesen Németh János, aki televíziós felvételünknek azért is örült, mert munkásságából legalább megmarad valami az utókornak.
A fafaragó hamarosan megmutatja műveit a nagyközönségnek, mert május közepére kiállítást szerveznek Téten. Szekrényében ugyan egymást érik a különböző absztrakt formájú faragványok, amelyek a bemutató tárlaton majd jobban érvényesülnek. A játékos kedvű nyugdíjas a látogatókat rejtvénnyel fogja meglepni: néhány alkotásának elhallgatja a címét, és rábízza az emberekre, találják ki, hogy szerintük mit ábrázol.