A tiszta rábaközi hímzés tovább él

A beledi hímzőkör félévszázados tevékenységét, és az alapítás óta bejárt utat szemléltette az a kiállítás, melyet a Balassi Intézet Települési identitás és népművészeti tevékenység támogatására kiírt nyílt pályázatán nyert 250 ezer forintból rendezte meg a  művelődési ház.
A hímzőkör tagjai nemcsak a Rábaköz mintakincseivel foglalkoznak, hanem a magyar népi tájegységek valamennyi stílusát kipróbálják. Ily módon a beledi tárlat része volt a kalocsai hímzés, a vagdalásos és a szálhúzásos különféle variációi, valamint a munkák között jól megfért a sárközi minta is. A madár motívum gyakran megjelenik a rábaközi hímzéseken, s ugyanígy jellemzőek a szálhúzásos technikával készült textilek különböző variánsai. Az évtizedek során rengeteget változott a textilek esztétikai hatása, de a legújabb mintaelemek még harmonikus kompozícióban készülnek. A fő motívumot tartalmazó peremminta azonos szélességű az ún. szabadmintával – tette hozzá V. Szalontay Judit.
Tompáné Balogh Mária polgármester megköszönte a hímzőkör tagjainak az aktív részvételt, valamint azt, hogy alkotásaik révén megőrzik a tájegység hagyományait. Arra biztatta a fiatalokat, hogy csatlakozzanak a szakkör munkájához, hiszen tőlük sem idegen ez a fajta tevékenység. A foglalkozásokon az asszonyok igazi közösséggé kovácsolódnak, és a hímzés közben átadhatják egymásnak gondolataikat.

– Az országos kiállításokról ritkán jöttünk haza díj nélkül, de eladásra mi sosem varrtunk – mesélte az alapító tag.
A nyolcvan esztendős Karsay Jenőné anyai ágon lett beledi, de ősei nagyon régóta ezen a helyen éltek. Szintén beledi származású férjével négy gyermeket neveltek fel, és a család az idők során tizenegy unokával, valamint öt dédunokával gyarapodott. A kislánykora óta varrogató asszony a kőszegi gimnáziumban főleg az erdélyi mintakinccsel ismerkedett, és csatlakozva a beledi szakkörhöz, a színes rábaközi motívumokat gyakorolta. Akkoriban a hétfőn adásszünet volt a tévében, ezért a szakkör tagjai ezen a napon jöttek össze. A település Nelli nénijének elbeszélése alapján 1956 után került a településre az a házaspár, melynek férfi tagja állatorvos volt, az asszony pedig segítőkészségéről vált ismertté. Mária ötlete alapján indították el 1963-ban a hímzőkört, melynek első vezetője a kisfaludi Németh Lenke tanárnő lett. A szili varrodában dolgozó és az otthoni gazdaságba besegítő Karsay Jenőné Szombathelyen ismerkedett a népi iparművészettel, ahol továbbképezte  varrótudományát, és elutazott az ország legjobbjainak részvételével megrendezett velemi táborba is. Sokáig nem könyvek és lenyomatok alapján tanulták a hímzést, hanem a régi ruhafoszlányok, rongyok mintáit követve alakították ki a kompozíciókat. A fiatalok olyannyira megbecsülik Nelli néni munkáit, hogy legidősebb fiú unokája nászajándékba kérte a terítőket. A hímzőkör egykori vezetője az utóbbi időben már nem vesz részt a hímzőkör tevékenységében, de nagyon büszke arra, hogy ötven éve működik a szakkör.

Gombás Lászlóné tíz esztendeje irányítja a beledi hímzőkört. Rózsika asszony úgy gondolja, hogy a céljukat elérték, mert  a hagyományok megőrzése mellett mindig újítottak valamit. A tíz-tizennégy fővel működő csoport nemrégiben fiatalabb taggal is bővült. Az április 4-éig nyitva tartó „50 év a hímzőkör életéből” című kiállítástól is azt reméli, hogy megint megtetszik valakinek a szép hobbi, és idővel többen lesznek.