A tűzoltókban tovább él Szent Flórián hősies élete

Sokan vállaltak önkéntes feladatot az egyesület történetének elmúlt százharminc éve alatt, s hasonló példával áll előttünk  Szent Flórián élete is – mondta Tompáné Balogh Mária az ünnepségen. A tűzoltók nem mérlegelnek, nem elmélkednek, hanem kockára téve saját testi épségüket is, lerázzák magukról a cselekvést bénító félelmet – hangzott a polgármesteri köszöntőben. A bajtársiasságról tanúságot tevő tűzoltók munkájukat nem magányosan, hanem csoportban hajtják végre, melyben mindenki tudja a maga feladatát. A valahová tartozás érzése mellett az önkénteseket közös cél vezérli: segíteni másokon, úrrá lenni a bajon.
Az évforduló alkalmából díszoklevéllel köszöntötték idősebb Kocsis Zoltánt, aki ifjoncként csatlakozott az önkéntesekhez, s legalább harminc éven át tevékenykedett az egyesületben, valamint a vállalati csapatnak is a tagja volt. Régen legalább négy embernek kellett pumpálnia a vizet a kocsifecskendőbe, hogy elolthassák a tüzet. Kocsis Zoltán emlékszik arra az 1965-ös árvízre, ahova nagy számban vonultak ki segíteni. Legalább két hétnek kellett eltelnie, hogy levonuljon a víz,  utána meg a romok és hordalék eltakarítása következett. Az idősebb tűzoltó 1999-ben hagyta abba a rendszeres önkéntességet, de fiától azóta is értesül, ha mégis szükség van a tapasztalatára.