A vers az érzések kifejeződése

Az alkotó fejébe a versek nem parancsszóra érkeznek meg, mégcsak nem is konkrét tárgyak által, illetve a környezet nyújtotta látványból meríti az ihletet, hanem érzéseit rendezi sorokba.

Ráczné Bogenfürst Gabriella kiskorában költözött családjával Csornára. A városi könyvtárban nemrég bemutatott kötetén még leánykori neve szerepel, ami nem véletlen, hiszen a kézirat lezárásakor párjával még nem mondták ki a boldogító igent. A „Változó érzés” című kötet szerzője szerint versei egy részét már az egészen fiatalok is elolvashatják, míg a többi értelmezéséhez, mélyebb tartalmának megfejtéséhez  bizonyos életesemények megélése szükséges.

Gabriella eleinte nem bízott abban, hogy valamelyik kiadó felkarolná alkotásait, ezért úgy gondolta, néhány példány erejéig kinyomtathatná a családi és a baráti kör számára. A keresgélés mégis meghozta eredményét,  és a szerző kézirata napvilágot látott könyv formájában.
– Ha leülök, a versek hamar megszületnek, viszont az előtte lévő gondolatfolyam hosszadalmas – mesélte a riportalany, aki az őt ért pozitív vagy negatív érzelmi hatásokat a versek által dolgozza fel. A papírra vetett sorokat később ritkán módosítja, legfeljebb néhány szaván változtat, de a lényegi mondanivaló mindvégig megmarad.

A szakmai segítség nélkül dolgozó alkotó különösen a régmúlt idők költőit kedveli:  Radnóti Miklós és Karinthy Frigyes versei nagy hatással vannak rá régóta. Ráczné Bogenfürst Gabriella sosem készült költőnek, a versek csupán élményei feldolgozását segítik. Az alkotó az írást élete egyik mellékvágányának tekinti, mely a jelek szerint nem terméketlen. A szerző Változó érzés című kötetének középső fejezetéből, az Élet című nyitóversét emelte ki, és adta elő, mint művészetének legkedvesebb sorait.