Addig üsd a vasat, amíg meleg!

Valószínű az is közrejátszott a pályaválasztásban, hogy a szülői háztól nem messze volt egy kovácsműhely, ahol gyakran együtt játszott a mester gyerekeivel. Torin Ferenc tíz évig tartó báli, lakodalmi zenélős kitérő után tért vissza eredeti foglalkozásához. A nyilatkozó úgy fogalmazott, hogy egy idő után terhes lett számára az éjszakai mulattatás, majd a másnapi “vasazás”, ezért inkább felhagyott a muzsikálással. A mostani pénzügyi válságot különösebben nem érezte meg, mert a megrendelők folyamatosan ellátják munkával. Kezdetben maga birkózott meg a könyveléssel és a nyilvántartásokkal, de mióta ilyen bonyolulttá vált az adózás, erre nem vállalkozik, ezért inkább szakemberre bízza. A hatóságokkal korábban sem volt gondja, az apróbb könyveléstechnikai hibákon kívül sosem találtak nála kivetnivalót.
Mire elkészül a mű, több megmunkáláson megy keresztül a vasanyag: A tervrajz felvázolása után következik a méretre darabolás, a pontosítás és a hajlítás. Miután a helyére egyengette az előkészített nyersanyagot, össze kell hegeszteni az illesztéseket. A félig kész tárgyat ezek után le kell tisztogatni, majd jöhet az utánkezelés, a festéssel és fényezéssel pedig csak még szebb lesz a darab. A szakember inkább a könnyebben formázható vasanyagot használja, nagyon ritkán kérnek tőle acélból készült eszközöket. Az időálló korlát vagy feljáró készítését helyszíni szemle előzi meg, de szívesen megvalósítja a megrendelő egyedi elképzeléseit is.
Torin Ferenc tényleg szereti a szakmáját, mert mint mondta,  akárhány lépcsőt készít, az mind más, hiszen nem ugyanoda kerülnek. Aki a rutinszerűen végzett mindennapos tevékenységben is időről időre változatosságot talál, az biztos élvezi, amit csinál, nem beszélve az elkészült tárgyak láttán érzett elégedettségről.