Valószínű az is közrejátszott a pályaválasztásban, hogy a szülői háztól nem messze volt egy kovácsműhely, ahol gyakran együtt játszott a mester gyerekeivel. Torin Ferenc tíz évig tartó báli, lakodalmi zenélős kitérő után tért vissza eredeti foglalkozásához. A nyilatkozó úgy fogalmazott, hogy egy idő után terhes lett számára az éjszakai mulattatás, majd a másnapi “vasazás”, ezért inkább felhagyott a muzsikálással. A mostani pénzügyi válságot különösebben nem érezte meg, mert a megrendelők folyamatosan ellátják munkával. Kezdetben maga birkózott meg a könyveléssel és a nyilvántartásokkal, de mióta ilyen bonyolulttá vált az adózás, erre nem vállalkozik, ezért inkább szakemberre bízza. A hatóságokkal korábban sem volt gondja, az apróbb könyveléstechnikai hibákon kívül sosem találtak nála kivetnivalót.
Mire elkészül a mű, több megmunkáláson megy keresztül a vasanyag: A tervrajz felvázolása után következik a méretre darabolás, a pontosítás és a hajlítás. Miután a helyére egyengette az előkészített nyersanyagot, össze kell hegeszteni az illesztéseket. A félig kész tárgyat ezek után le kell tisztogatni, majd jöhet az utánkezelés, a festéssel és fényezéssel pedig csak még szebb lesz a darab. A szakember inkább a könnyebben formázható vasanyagot használja, nagyon ritkán kérnek tőle acélból készült eszközöket. Az időálló korlát vagy feljáró készítését helyszíni szemle előzi meg, de szívesen megvalósítja a megrendelő egyedi elképzeléseit is.
Torin Ferenc tényleg szereti a szakmáját, mert mint mondta, akárhány lépcsőt készít, az mind más, hiszen nem ugyanoda kerülnek. Aki a rutinszerűen végzett mindennapos tevékenységben is időről időre változatosságot talál, az biztos élvezi, amit csinál, nem beszélve az elkészült tárgyak láttán érzett elégedettségről.
Beküldés dátuma: 2010. 10. 20.
-
Az egy célért mozduló, tettekre is hajlandó márciusi ifjakra emlékeztek Kapuváron
Éljen bárhol is magyar a nagyvilágban, minden évben felidézi 1848. március 15-e eseményeit. A kivételes nap részévé, sőt tartóoszlopává vált a nemzeti egységnek, olyan, mint egy családi ünnep, amelyről még a távolba szakadt gyermekek is megemlékeznek – hangzott az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett kapuvári ünnepségen.
-
Az egy célért mozduló, tettekre is hajlandó márciusi ifjakra emlékeztek Kapuváron
Éljen bárhol is magyar a nagyvilágban, minden évben felidézi 1848. március 15-e eseményeit. A kivételes nap részévé, sőt tartóoszlopává vált a nemzeti egységnek, olyan, mint egy családi ünnep, amelyről még a távolba szakadt gyermekek is megemlékeznek – hangzott az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett kapuvári ünnepségen.
-
Nagy emberek a múltból - Soós Géza mezőgazdászi és közéleti tevékenysége
A kapuvári húsgyár egykori alapítója a környék két köztiszteletben álló „jótevőjétől” tanulta meg a tudatos gazdálkodást és a több ezer hektáros birtokrendszer irányítását.
-
A bátor márciusi ifjakra emlékeztek Beleden
1848. március 15-ét az összefogás, a kitartás, a tenniakarás, valamint egymás megbecsülése jellemzi a leginkább.
-
Tisztelgés a márciusi hősök emléke előtt
Felszabadult büszkeség tölti el szívünket és valahol legbelül érezzük mindannyian magyarságunk lényegét, hogy ezért is jó magyarnak lenni.
-
Sopron vármegyei nemzetőr csákó a Csornai Múzeumban
A Rábaközi Médiacentrum Múzeumi Percek című műsorában Balázs Tibor legutóbb a Csornai Múzeum egyik különleges relikviáját, az 1848-ból származó Sopron vármegyei nemzetőr csákót mutatta be.