Ahol disznónak lenni jó: állatjóléti kocaszállás

A rábaszentmihályi származású, csornai Csukásban  végzett vállalkozó pedagógus felesége révén került lassan negyven éve Tétre. A házaspár 1991-ig Győrbe járt dolgozni, majd a férj visszatért eredeti szakmájához, a mezőgazdasághoz. Szülei kárpótlási jeggyel 100 hektár alatti földterülethez jutottak, melyek egy része saját volt, a többi pedig a rokonságtól került hozzájuk használatra. Gépekkel nem voltak túlzottan ellátva, csak apránként szerezték be a felszereléseket. A mostanság 250 hektárt művelő vállalkozónak az agrár-környezetgazdálkodási program pontosan előírja, hogy milyen növényfajtákat kell termesztenie, de nála a sertések  etetése miatt első helyen áll a kukorica, továbbá az árpa és a búza. Azért, hogy az előírtaknak maximálisan megfeleljenek, az ipari növények közül napraforgót, repcét és takarmányborsót tartanak.
Az akkoriban szarvasmarhákkal és később sertésekkel foglalkozó Kovács Miklós a volt téesz telephelyén megvásárolt épületekben tartotta az állatokat A 2000 körül felújított régi részlegben 540 férőhelyes, rácsos rendszerű hizlaldát alakítottak ki, s a kapacitás idővel 1000-re bővült. Hét évvel később fejezték be azt a pályázati forrásból megvalósult, állatjóléti és környezetvédelmi szempontoknak is megfelelő beruházást, mely 200 koca korszerű tartását teszi lehetővé. Az 54 férőhelyes, 6 termes, jól átszellőztetett, modern fűtőlapokkal ellátott elletőhelyen teljesen gépesített az etetés. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy folyamatos a malacutánpótlás, ezért csak saját tenyésztésű állománnyal foglalkoznak. A csornai vágóhídra szállító vállalkozó elégedett üzleti partnerével.
A két Kovács fiú, Tamás és Miklós szakirányú főiskolai-egyetemi végzettséggel rendelkezik. Az idősebb testvér édesapjával együtt dolgozik, öccse pedig külön mezőgazdasági érdekeltséget üzemeltet. Kovács Miklós néhány alkalmazottal látja el az állatokat, a növénytermesztésbe és a gépi munkákba viszont mindkét fia besegít, ezenkívül az adminisztráció is sok időt igényel. A talajelőkészítés, a vetés, a növényvédelem, a betakarítás mind-mind be van osztva, hogy épp kire tartozik, tehát olajozottan megy a munka. A szakszerűség és gyorsaság evidens, és hármójuk megbeszéléseibe már csak az időjárás szólhat bele, ami viszont időnként felrúgja az alaposan megtervezett napirendet. A jelentős hitellel rendelkező család  legfontosabb célja a talpon maradás és a mindenkori problémák megoldása. Kovács gazda tapasztalatból tudja, hogy a „sablon gondolkodás” nem visz előbbre, ezért az uniós szabályozástól kezdve a jogi és munkaügyi ismereteken át, a különböző támogatási rendszerekig, neki naprakésznek kell lennie. Az állattartó nehezen vonja ki magát a munka alól, hisz a hatalmas állományt nem lehet szabadságra küldeni, ezért mióta vállalkozásra adta a fejét, nem volt nyaralni. Riportalanyunk óva int a felülről jövő túlszabályozástól, hisz lent tudják igazán, hogy mit kell csinálni. A kisunoka alig múlt egy éves, de már a gépeknek örül.  A Kovács család legfiatalabb tagjának még „hosszú az idő”, hogy eldöntse, mihez lesz kedve, de a „Mikor húzzák ki alólam a talajt?” életérzés a nagypapa szerint csak bizonytalanná tesz, és egyáltalán nem garantált, hogy az ifjabb generáció átveszi a stafétabotot.