Aki akart, az régebben tudott dolgozni

A tizenöt éve nyugdíjba vonult Mátis Imréné miközben elvégezte a csornai  Hunyadi-gimnáziumot, 1972-ben kezdett dolgozni a községi tanácsnál. Az igazgatási előadó később letette a munkaügyi, valamint az anyakönyv-vezetési szakvizsgát, ezért  a népességnyilvántartási feladatokkal is foglalkozott, továbbá az iktatás mellett a munkakönyvek kiadása is rá hárult. A rendszerváltás után megbízták a helyi foglalkoztatási központ vezetésével. Mátis Imréné elmondta: az első időkben alig volt náluk bejegyzett munkanélküli, ezért ők vezették a Győrhöz tartozó települések rangsorát, de ahogy sorra szűntek meg az üzemek, úgy növekedett az álláskeresők száma. Beled akkori háromezer néhány száz lakosából majdnem kétezer ember dolgozott, de a közeli településekről is átjártak a téglagyárba, a cipőüzembe és a mezőgépbe munkát vállalni. A régebbi vállalatok nem voltak képesek megújulni, valamint a Leier-cégcsoport elvitte a kisebb helyi üzemek piacainak jelentős részét, a cipőgyártás pedig külföldre került. A munkanélküliségi ráta öt százalék fölé ugrott, ami Beleden és a környező községekben több mint ezer állástalant jelentett. Sopronkövesden, Veszkényben, Kapuváron azért megmozdult valami, és az ottani létesítmények várták a munkaerőt, viszont kevés megfelelően képzett szakembert tartottak nyilván a munkaügyi irodában. A nyolc általánost befejező jelentkezőket azért többnyire felvették valahova, még külön busz is  érkezett a munkába járókért. A magasabb végzettségűekkel viszont az volt a gond, hogy őket nem közvetíthették ki szak-, illetve betanított munkára, ezért megkezdődött az ingázás a nagyobb városokba. Mátis Imréné a kevésbé szép emlékek közt őrzi azokat az eseteket, amikor nem fogadta el a felajánlott munkát egy-egy álláskereső, így számukra továbbra is folyósították a segélyt. Többen éltek a lehetőséggel, és beiratkoztak a munkaügyi központ által szervezett nyelvtanfolyamokra. A Provertha üzemébe kimondottan az idegen nyelveket beszélő munkatársakat keresték. A varró tanfolyamot végzetteket beszippantották a környékbeli ruhaipari vállalkozások.  Mátis Imréné minden nehézség ellenére nyugodt lélekkel kezdte meg nyugdíjas éveit, mert akit lehetett, azt elhelyezték valahova.
A volt munkaügyes aktív éveinek befejezése óta is visszajár a hivatalba, ahol nagy szeretettel fogadják a régi munkatársat.  Úgy érzem, hogy Beled lakossága is kedvelt, mert amiben tudtunk  a tanácsi időkben is  segítettünk  fogalmazott Mátis Imréné, aki szerint olyan üzemre lenne szükség a környéken, amely csökkentené a messzebbre járó munkavállalók számát. A beledi születésű hölgynek már az  unokái is megnőttek, ezért ők kevesebb figyelmet igényelnek. Tanár végzettségű lányának három gyermeke született, közülük ketten jogászok lettek, míg a kisebbik még főiskolás. A kisebbik testvérnek családja  egy fiú és egy leány gyermekkel gazdagodott. Párjával két éve az ötvenedik házassági évfordulóját ünneplő Mátis Imréné a ház körül mindig talál elég tennivalót, mert örömét leli az udvar szépítésében.