Alkotás közben az előző korokba “megy vissza”

A Farádra érkező látogatót kedves üdvözlőtábla fogadja a település mindkét végén, az iskola előtt  pedig térkép segíti a látogatót a tájékozódásban. A betlehembe emberalakokat, nagy méretű szarvasokat, komplett játszóteret  készített fából. Sok-sok tárgy őrzi Turi Tamás keze munkáját, s amint a vele folytatott beszélgetésből kiderül, további tervei megvalósításán buzgólkodik. A szobafestőnek tanuló fiatalember az iskola befejezését követően a több mint százéves dédnagymamáját ápolta. A katonaság után megpróbálkozott a mezőgazdasággal, de sajnos nem járt sikerrel, ezért különböző fizikai munkákat vállalt a környező üzemekben. Szerinte a sokféle foglalkozás csak a hasznára vált, mert rengeteg tapasztalatot gyűjtött.

“Az elhunytak energiájából táplálkozom, és örömömet lelem abban, ha másoknak adhatok.”
Térjünk rá Turi Tamás szenvedélyére, vagyis hogy kezdődött nála az alkotás és a kultúrműsorok szervezése. Mint mondta, ez részben annak köszönhető, hogy nagy Latinovits Zoltán-rajongó. Válasza első hallásra furcsának tűnik, mert ugyan milyen közvetlen kapcsolat lehet a színészmesterség és a fafaragás között?  Őt a “színészkirály”szavalata egyenesen az alkotásra inspirálja. Turi Tamásra szintén hatással van Wass Albert erdélyi magyar író és költő alakja és munkássága.
Első játszótere mellé még színpadot is épített, ahol kisebb rendezvényeket tartott a település. A gyerekek örömmel vették birtokukba a területet, a felnőttek pedig arcfestést és zenés bábszínházat szerveztek. Az alkalmi kulturális felelős Csornán beöltözött Mikulásnak, hogy örömet szerezzen a kicsiknek. Legközelebb olyan hangulatos pihenőhelyet szeretne készíteni, ahol a hazai várakhoz hasonló fafaragásokat állítana ki, mellé ökrös szekeret tudna elképzelni, és a közelben ősi magyar mangalicák, valamint juhok “szaladgálnának”. Visszatérve a programokra: olyan tavasznyitó találkozón töri a fejét, amelynek megrendezésében támogatja őt Farád jelenlegi polgármestere is. Az előzőnek már csak a síron túlra üzenhette: Köszönöm neki, hogy támogatta elképzeléseimet.
Turi Tamás kerüli a műanyagokat, ha lehet, minden alkotóelemet fából  old meg.
Március 15-ére már nem készül el, de jól halad az időtálló, kb.százéves szederfából faragott tíz méter széles és öt méter magas Nagy-Magyarország, felette pedig öt méteres fesztávolságú turulmadarat fog elhelyezni. A farádi parkba szánt kompozícióra a folyókat és a jelentősebb városokat ő maga fogja rárajzolni méretarányosan. A sok műveletet – csiszolást, marást, égetést stb. – igénylő kész alkotást a végén lenolajjal, majd különböző konzerválóanyagokkal keni be, amelyek nemcsak tartóssá, hanem széppé is varázsolják. A szabadba kihelyezett fának egy hátránya van, hogy idővel besötétedik, ezért kétévente ajánlatos újrakezelni.

A farádi fafaragó úgy véli,  nem értékeljük eléggé  saját géniuszainkat.
Turi Tamás szerint már az óvodásokat is rá kellene vezetni nemzeti értékeink megismerésére, és jobb lenne, ha a fiatalok a Való Világ szereplői helyett az igazi példaképeket figyelnék. Szerinte  nem becsüljük meg a valódi tehetségeket, akik emiatt magányba vagy máshova menekülnek. A farádi fiatalember nem tartja magát művésznek, de szeretne azzá válni. Az ide vezető úton szerencsére nincs egyedül, mert rengeteg olyan önzetlen segítője van, akik hisznek az ő munkásságában. Turi Tamás úgy gondolja, sokkal jobb lenne a világ, ha az emberek kölcsönösen tisztelnék egymást. A napjainkat átszövő irigység és rosszakarat ellenére töretlenül hisz abban, hogy mindenki képes megváltozni a jó irányba. Bárcsak a próféta beszélne belőle!