Az egyházi szokások maradandóak

Buthi Gyula két testvérével együtt  vett részt a gyermekeknek szervezett bibliaórákon. A hittanosoknak Jézus életének tanulmányozása kötelező volt, de a tősgyökeres beledi férfi sosem érezte ennek hátrányát. A templomba járást a mindenkori prédikátor személye is befolyásolta. Az idősebbeknek furcsa volt a gitárzenével kísért istentisztelet, a fiataloknak viszont annál jobban „bejött”. – A rendszerváltást már mint presbiter éltem meg – mondta a gyülekezet felügyelője, akinek a hívek és az egyházi vezetés közötti kapcsolat megteremtése a feladata. A világi vezető szerint a rendszerváltást követően kicsit többen jártak templomba, de a csoport egy része lassan elmaradozott. Buthi Gyula annak örül, ha a rendhagyó istentiszteleteken megtelik az evangélikus templom. Az egyházkerületi missziós napra és a „szeretetvendégségekre” általában sokan jönnek. Beled polgármestere és az önkormányzati dolgozók  támogatásukról biztosítják a gyülekezetet.

Molnár Sándor a vásárosfalui evangélikusok hitéletéről, illetve ünnepi alkalmaikról beszélt. Családja az előbbiekben központi szerepet töltött be. A falu polgármesterét kisgyermekkén keresztanyja nevelte, aki egyházsegédként tevékenykedett, maga pedig középiskolás koráig harangozó volt. Miután végzett, a kántori könyörgést minden Vasárnap meghallgatta. Igyekezetéért „fizetség” is járt, mert lekaszálhatta a 800 öles területet és a temetőt, amivel több volt a munka mint a haszon. Molnár Sándor fiatal korában felmagasztalónak érezte, hogy rábíztak valamit és becsülettel el tudta végezni. A rendszerváltás az evangélikus gyülekezet tisztségviselőinek sok pozitív változást hozott, mert az 1990-es évek előtt még a presbiteri tagságról is le kellett mondaniuk gyermekeik továbbtanulása érdekében. Molnár Sándor szülei és nagyszülei is szerettek volna Vásárosfaluban evangélikus templomot építeni, mert imaházként az általános iskola működött. A település nemrég pályázatot adott be, ezért reménykednek, hogy egyszer megvalósulhat a hívek álma. Rajtuk nem múlik, terveket készíttetnek, és ha kell, módosítják is a projektet. A falu vezetője bízik a helyiek pártoló hozzáállásában, mert a tapasztalatok szerint a kisebb dolgokért is felsorakoznak, nem egy templomépítésért! A székelyvajai testvértelepülés lakói – szükség szerint – a kőműves vagy az ácsmunkát ingyen felajánlották.