Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem
Hallgasd a Rábaköz Rádiót online a weboldalunkon!
Hirdetés

Az életünket kicsit feldobják ezek az alkalmak

Id. Tollas Gábor erdélyi  gazdálkodóval abból az alkalomból ült le kameránk elé Németh László vásárosfalui lakos, hogy ő is aktív részt vállal a rábaközi kis falu, valamint Székelyvaja közt kialakult, több évre visszatekintő testvértelepülési kapcsolatból. A kérdező elsősorban arról faggatta a határon túl élő ismerősét, hogy mi a véleménye a testvérkapcsolatról, továbbá miként élte meg a magyar állampolgárság felvételét.
Székelyvaja ismert lakója (aki nem mellesleg ifj. Tollas Gábor színész édesapja) a legelejétől fogva figyelemmel kísérte Vásárosfalu és az erdélyi kis település lakói közti találkozókat. Az első beszélgetés-re úgy emlékszik, hogy a családok nyomban egymásra hangolódtak, és jó testvérként néztek az alakuló kapcsolat elé. A felnőttek után az ifjabb nemzedék tagjai találkozgattak, ami nagy hatással volt a gyermekekre. A Kis-Küküllő kristálytiszta vizében felfrissülő magyar diákoknak hamar megváltozott tévesen kialakított véleménye: tudták, hogy Erdélyben jó helyre kerültek. Azt a kb. tizenhét székelyvajai családot, amely a végsőkig kitartott magyar barátaik mellett, Vásárosfalu tiszteletbeli polgáraivá fogadták a Rábaközben.

– A mi kapcsolatunk  kibírja a sok évi folytatást is.
Már a gyermekeink is készülnek, ha jöttök – mondta id. Tollas Gábor a vásárosfalusi Németh Lászlónak. – A nyugati fejlődés Magyarországon a ti vidéketekre hamarabb odaért. Viszont általatok ez a folyamat hozzánk is elért és az útja lerövidült – hangzott a folytatásban. Tollas úr később arról beszélt, hogy az erdélyiek sokáig ellene voltak annak, hogy beszivárogjon hozzájuk a német mentalitás, vagyis a rend, a fegyelem és a precizitás. Az Osztrák-Magyar Monarchiában az első vasutat Beszterce vidékén építették meg, ahol beindult a kereskedelem. A 70. életévét betöltő székelyvajai gazda gyerekfejjel ugyan, de megélte az 1946-os nagy szárazságot és az azt követő éhínséget. Úgy maradtak életben, hogy eladták a házi szőtteseket és posztókat a több élelmiszertartalékkal és gabonával rendelkező szászoknak.

– Amennyiben nem oldják meg ezt a drága szép politikusok, akik között kéne egy becsületes közgazdász, és neki át kellene adni az irányítást, addig nem fordul meg ez a dolog, és csinálhatjuk a választást, mert bizony csak cirkusz az egész!
Hogy mire gondolt Tollas úr, mindjárt kiderül: – Nem az a baj, ha a családfő elmegy más országba boldogulni, hanem ha nem jön vissza! Ha esetleg mégis visszakerül, akkor meg idegenné válik a többiek számára – jegyezte meg id. Tollas Gábor. Amikorra Székelyvaján az ’50-es években normalizálódott a helyzet, több mint ezer lakost számláltak a településen, a határ pedig mindennel elátta az embereket. Sajnos, manapság a fiataloknak máshol kell szerencsét próbálniuk, ezért lassan szétesnek a családok. A televíziónknak nyilatkozó gazda a legveszélyesebbnek azt tartja, hogy vagy a férj, vagy a feleség havonta egyszer látja a gyerekét. –  Hiába csinálnak sportcsarnokot, iskolát. Akinek nem tudnak kenyeret adni, az mit ér vele? Hiába csinál utat, hát ki a franc jár rajta? Ez a valóság! Erdély nagyon szép, és nagyon lehetne benne élni, csak egy kicsit más felfogással és politikával. Jobban meg kellene becsülni a terme-lőréteget. De itt vagytok ti, ami minket kicsit kizökkent a mindennapokból. Már az arcotokat is jól esik látni, bizony Isten, őszintén mondom!

– A Gyurcsányt jelen pillanatban is jobban utáljuk, mint annak idején Ceaușescut, pedig kaptunk belőle bőven! – hangzott az interjúban.
Id. Tollas Gábor elmondta, hogy óriási csalódásként élték meg, amikor 2004-ben a szavazók elutasították a kettős állampolgárság ügyét. – Nem tudtuk elhinni, hogy ez megtörténhetett. S mikor ti meghívtatok minket, az olyan jól esett, hogy muszáj volt megköszönni. Ebből alakult ki az a beszéd. (Id. Tollas Gábor kifejezte köszönetét és háláját a vásárosfalusiaknak, hogy tiszteletbeli polgárrá fogadták a székelyvajaiakat. Ebből a beszédből olvasott fel részletet Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő 2005 decemberében a parlamentben.) A szerző  az Országházban nyilvánosságot kapott beszédében keserűsége mellett a következő gondolatokkal vigasztalta magát és székelyvajai társait: «Azért az ország lakosságának a nagyobbik része mégiscsak azon volt, hogy mi hozzájuk tartozunk».
– A kicsi ember azt csinálja, amerre irányítják, még a politikai tévedések fele is. Id. Tollas Gábor, hogy érthetőbb legyen, mire gondol, Tompa Mihály A gólyához című verséből idézett: Testvér testvér, apát fiu elad.../Mégis, ne szóljon erről ajakad,/Nehogy, ki távol sír e nemzeten,/Megútálni is kénytelen legyen! Szerinte a kettős állampolgárság elutasításával majdnem oda jutottunk, mint amiről a költő sorai szólnak.
Szerintem, aki figyelemmel követte a Rábaközi Televízió adását, az úgysem tudta elhagyni a szobát, mert képtelen volt félbehagyni id. Tollas Gábor történetének hallgatását, és azóta oly módon érezheti magát, mint amikor a vásárosfalui és környékbeli gyerekek megmártóztak a Kis-Küküllő tiszta vizében, mert egy kicsit átitatódott Erdéllyel.
Beküldés dátuma: 2012. 09. 04.

Kapcsolódó hírek

További hírek