Az idősek ragaszkodnak házigondozójukhoz

Vásárosfalun régi hagyománya van a házigondozói ellátásnak. Molnár Sándor több cikluson átívelő faluvezetői teendőinek mindjárt az elején szembesült a problémával: az idős embereknek ha élnek is rokonai a faluban, nem biztos, hogy el tudják látni, tehát kell a családnak a külső segítség. A szociális otthonok sokak számára elérhetetlenek, és ha be is kerülne az éltes korú ember, nem biztos, hogy az ottani körülmények között feltalálja magát. A jelzőrendszeres segítségnyújtástól szintén sokan idegenkednek, hiszen a személyes találkozót nem lehet pótolni semmivel. A polgármester megérti, és mélyen átérzi  vásárosfalu korosabb lakókinak gondjait, ezért mindig arra törekedett, hogy a törvények betartása mellett csökkentse a gondozottak kiszolgáltatottságát. Szerinte a magatehetetlen embereknek az ötös lottó nyereményével is felér, ha valaki rájuk nyitja az ajtót reggelente.
A község vezetője úgy gondolja, hogy az egész falu jól járt azzal, hogy 2006-ban elvállalta a házigondozói teendőket Zongor Zoltánné, aki napjainkban összesen tizenhárom, napi szinten pedig kilenc személyt látogat rendszeresen. Az ápolónői végzettséggel rendelkező Erzsike ha kell, beadja az inzulint, bevásárol, beszerzi a gyógyszereket, sétálni indul az ellátottakkal, segít a takarításban. – Sokat beszélgetünk, és miközben a régi dolgokról mesélnek, több mindent megtudok a falu korábbi életéről – említette a házigondozó. Plusz gondozottat már nem tud vállalni, de ha megkérik valamire, azt munkaidő után is megcsinálja. A mozgékonyabb gondozottakat meghívják a helyi klubba, ahol programokat szerveznek számukra.
Zongor Zoltánné Erzsike azon kívül, hogy szakszerűen foglalkozik a rászorultakkal, nagyon aktív közösségi ember, szinte képes befolyásolni az egész település hangulatát. Az idősek megszerették, ragaszkodnak hozzá, s ha néhanapján szabadságra megy, rögtön hiányolják.