Az igazi barátság nagyon sokáig kitart

A közös körjegyzőségben működő dél-rábaközi települések  erdélyi testvérkapcsolata 2000-ben indul, amely akkoriban még inkább csak hivatalos formában zajlott, hiszen  az ismeretség ápolása eleinte az önkormányzatokra korlátozódott. A tisztviselőkön kívül azért a gyermekek is elutazhattak újonnan szerzett barátaikhoz, de az igazi szándék mindig arra irányult, hogy a társadalom meghatározó egységei, vagyis komplett családok tartsák egymással a kapcsolatot. A szervezők Székelyvaján és Vásárosfaluban történt rövid kutakodás  után megtalálták azokat a helyieket, akik kedvet éreztek az ismerkedéshez, és hamarosan sorban adták nevüket a kezdeményezéshez – mesélte Tompáné Balogh Mária, aki azt is elárulta, hogy milyen szempontok alapján „párosították” a magyarországi és az erdélyi jelentkezőket: lehetőleg hasonló életkorú és  foglalkozású személyeket hoztak közelebb egymáshoz, hogy nagyobb legyen az esély a közös hang megtalálására.
Tompáné Balogh Mária a vásárosfalui küldöttség erdélyi tartózkodásakor  bemutatta az egyik vendégfogadó székelyvajai család tagját, Szabó Emíliát, aki annak a Tollas Gábornak a leánya, aki meghatározó „csapatépítőként” vesz részt a  a hazai és külhoni települések közti baráti viszony kialakításában. Emíliának a családi indíttatás tehát adott volt a közszereplésre, ráadásul mint pedagógus sem tud  közömbösen elmenni az emberek sorsa mellett, így férjével az elsők között  létesítettek „örök” barátságot a Kremzner családdal.
– Úgy érzem, hogy Vásárosfalu és Székelyvaja közt azért működik ilyen jól a testvértelepülési kapcsolat, mert családokra épül, melyek tagjai köz mély barátság alakult ki. Mint mi, ők is mezőgazdasággal foglalkoznak, de nemcsak ez az összekötő kapocs közöttünk – mondta a székelyvajai pedagógus magyarországi ismerőseiről, akikkel sokáig szeretné fenntartani a kapcsolatot. Tompáné Balogh Mária a történetet a következő gondolatokkal egészítette ki: Ahányszor csak eljutnak Erdélybe, az útitervet mindig úgy állítják össze, hogy minél több, eddig nem látott nevezetességgel ismerkedjenek meg, de a programban egy nap csak a családokról szól.

Molnár Sándor, Vásárosfalu polgármestere Székelyvaján büszkén mutatta be kameránk előtt Menyhárt Józsefet, akinek családjával igencsak jól összebarátkoztak.  Az erdélyi ismerős időközben bekerült az ottani képviselő-testületbe, és 2004 óta tanácsosi mivoltában vesz részt a közéletben. A Rábaközből érkezett vendégekről elmondta: lassan már jobban ismerik Erdélyt, mint ők maguk, mert annyi szép helyet bejártak. A székelyvajai fúvós egyesület elnöke, Menyhárt József is egyre szélesebb körben tájékozódik Magyarországon, s mi több, jól ismeri Szabó László akkori elnököt és Szűcs Róbert karnagyot, valamint a kapuvári fúvószenekart. Korábban meglátogatták egymást, kit-kit a másik lakóhelyén: a kapuváraik az ákosfalvi napok keretében léptek fel Erdélyben, az ottaniak pedig a kapuvári Anna-napi ünnepségen mutatkoztak be.

Következzen az, amiről eddig még szó sem esett!
A nagyon sok hazai és külhoni család életét megszépítő, szívmelengető testvértelepülési kapcsolat kezdeményezése Molnár Sándor polgármester nevéhez köthető. Egészen 1998-ig kell visszamenni az időben, mert a Gödöllőn megtartott polgármesterek világtalálkozóján Vásárosfalu első embere ekkor beszélt először Veress Gáspár  hamarosan leköszönő erdélyi elöljáróval, akinek utóda Osváth Csaba lett. Az újonnan beiktatott polgármester miután elfoglalta hivatalát, hamar „vette a lapot”, és látta a szándék komolyságát. A vásárosfalusiak maroknyi csapata első alkalommal kisbusszal érkezett Erdélybe, ahol felejthetetlen fogadtatásban volt részük, ami felemelő és egyben lesújtó volt. A vendéglátók kedvességét le sem lehet írni, viszont a Magyarországról érkezett utasok óriási szegénységbe csöppentek. Lehet, hogy poros út vezetett a faluba, és villany sem volt, az iskola padlóját is olajjal kenték fel, de a tanító néni aranyos volt, ami kárpótolt minden  anyagi hiányt. – Ahhoz képest hatalmas fejlődés történt – mondta Molnár Sándor.  Székelyvaja, Ákosfalva és Harasztkerék azóta is tartja a rábaközi településekkel az őszinte és mély emberbaráti viszonyt – jegyezte meg.
A testvértelepülési kapcsolat ezen a ponton nem áll meg, mert a gyerekeiket is egyre inkább szeretnék a jó dolgokba bevonni, tehát ezt a barátságot, mint hagyományt fogják az utódoknak átörökíteni mind itthon, mind  odaát, Erdély- országban. Molnár Sándor korunk politikusaiból főleg azt hiányolja, hogy nem a földön járnak, hanem attól harminc-negyven centiméterre. Pedig ha valaki megbecsüli azt a helyet, ahol született, sokkal teljesebb életet élhet.